Beteg vagyok.
2013-01-16.

Amit most írok két évvel ezelőtti történet.
Szerencsémre azóta elkerült a betegség.

2013 december
Már december közepe óta, egyfolytában köhögök.
De rendesen ám, hosszan, kitartóan, slejmesen.
De nem érdekelt, volt már ilyen és abbamaradt.
Keddenként egy orvos házaspárral teniszezem. László és Marcsi.
László 51 éves, modern orvos, gyógyszer ellenes, azt szokta mondani:
Nekünk, orvosoknak az a szerencsénk, hogy a betegek maguktól is gyógyulnak.
Már karácsony előtt is keményen köhögtem.
László dr. szerint semmi gyógyszer, csak citromos tea, naponta három liter. Ittam is, de hiába.
Szilveszterkor teljesen padlón voltam, 9 kor kikapcsoltam a Tévét és megpróbáltam aludni.
Lázam nem volt, de minden más, köhögés, orrfolyás, torokfájás, gyengeség.
Elseje ünnep, másodikán bejelentkeztem a körzetinél.
Egy nagyon kedves, figyelmes, fiatal körzeti orvosnőnk van.
Utoljára a jogosítványom miatt voltam Nála.
Nem szeretek Hozzá menni, mert mindig lelkiismeretesen megvizsgál, nem akarja elhinni, hogy semmi bajom.
Gondoltam magamban, na, most örömöt szerzek Neki, mert „végre” beteg vagyok.
Csalódásomra szabadságon volt.
Egy 50 körüli doktor bácsi helyettesítette.
Dokikám igencsak fáradt volt, kicsit szőrös, láthatóan kialvatlan és közömbös.
Nagyokat ásított és félig leesve ült orvosi székében.
Elmondtam panaszaimat,
Elővett íróasztaláról egy nyomtatványt és álmosan átadta. Mondván, ezen minden rajta van.
A fél íves papíron fel voltak tüntetve, a tünetek részére ajánlott gyógyszerek.
Ha köhög: Háromféle, tetszés szerint. ha szárazon: itt is többféle ha slejmesen: amolyan és itt is legalább háromféle
Ha a torka fáj: többféle között válogathat, ha folyik az orra: emilyen plusz, stb.
ha láza van: algopirin stb. és 30 C-vitamin tabletta, három liter folyadék naponta, egészségesen is.

És még felírok egy vényt, ezt váltsa ki és feltétlenül vegye be.
Amit felírt az volt az antibiotikum.
Közben levettem télikabátomat és látható lett Nissan autós mellényem, amit az autógyártól kaptam jutalmul.
Mint 5 évig hibamentes autótulajdonos.
Doktorkám meglátta a Nissan feliratot mellényemen és azon nyomban felébredt.
Lelkesen elmondta, hogy Neki is japán autója volt mindig.
Most is az van egy 6 éves Mazdája.
Akinek még nem volt japán autója, az csak kínlódik a többi gyenge autómárkákkal.
Részletesen mesélni kezdte autója előnyeit és főleg megbízhatóságát, teljesen elfeledkezve,
hogy jelenleg körzeti orvosként működik.
Egy darabig értelmes pofát vágva hallgattam.
Visszavettem télikabátomat, megköszöntem az autós beszámolót és tekintettel a kint várakozókra elköszöntem.

Elmentem a patikába.
Persze itt is baráti kapcsolatom van a hölgyekkel és mivel összesen 6000 ft. volt nálam,
összeállítottak egy kis gyógyító csomagot a kapott nyomtatvány szerint.
Élén a vényre felírt antibiotikummal.
Ott azonnal bevetettek velem 1 drb-t az „antibébi” tablettából és 2 drb C vitamint.
Igyekezzek haza, mondták, mert lehet egy kis gyenge szédülésem az „anti” tablettától.
Csak két megálló és 500 lépés hazáig, gond nélkül hazaértem.

Egy óra múlva kihúzták a talajt a lábam alól.
Szédültem, fáztam, melegem volt, állni sem tudtam, le kellett feküdnöm.
Belázasodtam, csupa hideg veríték lettem, pedig száraz típus vagyok, nem szoktam izzadni.
Bevettem egy Algopirint, ittam egy citromos teát Lerogytam és vártam a folytatást.
Talán másfél óra és jobban lettem.
Ebédidő volt, de nem tudtam enni. Még rágondolni sem.
Estig feküdtem. 7 óra körül felhívott kedves teniszpartnerem, Jani.
Elmondtam, hogy vagyok és bár már elmúlt a gyógyszer knock aut hatása, de nagyon gyenge vagyok, és enni nem tudok.
Rám parancsolt, mondván enni kell, mert különben teljesen elgyengülök.
Megküzdöttem egy kis margarinos kenyérrel, ittam egy nagy citromos teát.
A többi gyógyszert is folyamatosan szedtem, előírás szerint.
Ez így ment három napig.
Az „antibió” mindig lerontott és bár a köhögésem gyengült és a torkom is kevésbé fájt, de nagyon gyenge voltam.
Enni is csak erőltetve tudtam, ízt nem éreztem.
Negyedik reggel jól éreztem magam, legalább is az előző napokhoz képest
és felhívtam telefonon körzeti orvos, Japán autós dokimat.
Megmondtam, szeretném abbahagyni az „antibió” szedését.
Most éber volt, úgy látszik azóta, kialudta magát.
Kemény hangon rám parancsolt, hogy nincs mese, ha gyógyulni akarok, a maradék két darabot is feltétlenül szedjem be

Szót fogadtam és láss csodát, a két utolsó csak kicsit viselt meg és javulásnak indultam.
Január 6.-án már az ötödiket is bekaptam és megjött az étvágyam.
Ezzel együtt nagyon gyenge voltam és feküdni vágytam.
A második hét hetedikével kezdődött és érezhetően erősödtem.
Már nem kívántam feküdni.
Hideg, de száraz idő volt és a szabadba vágytam.
Jól felöltöztem és elindultam a városba.
Meglátogattam Laci barátomat, aki üzlettársam volt és jelenleg a Rákóczy úton van üzlete.
Hazafelé a villamostól gyalogolok, mikor megroppan térdem, ami a leggyengébb pontom és sántítva érek hazáig.
Otthon már üzenet várt. Orvos házaspár teniszpartnereim kerestek, hívjam Őket vissza.
Telefonáltam. Nagyon örültek, hogy már mászkálós állapotban vagyok.
Elmondtam Marcsi doktornőnek, mert Ő vette fel, hogy jobban vagyok, de a térdem megroppant.
Nem csoda mondta, mert ez az alattomos „antibiotikum” megtámadja az ízületeket.
Egy kicsit bírj magaddal mondta, ne gyalogolj fölöslegesen, Pihentesd, és meglátod, rendbe jön.
Valóban. Megpróbáltam pihentetni lábam és nagyjából megjavult.
Jelenleg tünetmentes vagyok, néha köhécselek.
Térdem is használható, maximálisan befáslizva.
15.-én Kedden már teniszeztem kedvenc társaimmal, igaz nem valami jól, és remegő lábakkal.
Ezen a héten úgy alakult, hogy nincs több tenisz.
Tehát minden szempontból pihenhetek, ami nekem, ha jól vagyok szenvedés.
Azért mindennap sétálok, mindig egy megállóval többet.
Jelenleg a harmadiknál tartok.
Érdekes volt, ahogy szinte percről percre éreztem, ahogy erősödök és étvágyam is egyre nőtt.
Mozgásigényem, szinte kiparancsolt a szobából.
Különleges volt ennek a gyógyszernek a hatása, mert szinte erőszakosan győzte le a betegséget.
Szóval nagyjából meggyógyultam. és ha megkérdezik, hogy vagyok, azt szoktam válaszolni, hogy úgy 80 % osan.
Most egy kicsit lejjebb adom, de bízva magamban rövidesen megközelítem a régi 80 százalékomat.
Mint kezdetben is megírtam ez a betegség 2013 januárban volt és azóta nagyjából jól vagyok.
Persze az idő vasfoga élvezettel harapdál.

Mindenkinek további ennél jobb egészséget kivánok.
Gyula apó, ha megélem aug 23.-at akkor halvány 89.
Drukkoljatok.