Almásy Béla                                
                                     Dicsekszem!

2015-09-04

Fiam 29 éves volt, a Spartacus egyesületben teniszezett, nem is rosszul.
Nyári verseny szünet volt.
3 korabeli barátjával a budai Spartacus megvilágított pályáin, esti barátságos páros meccseket játszottak.
Általában kétszer hetente.
Fiam unokatestvére Pepe, aki a páros partnere volt, külföldre utazott rövid nyaralásra.
Hárman maradtak.
Kellet negyediknek egy alkalmi, de alkalmas partner.
Vince felajánlotta, hogy elhívja vállalati főnökét.
János a főnök 35 éves volt, s elég jól játszott.
Fiatal házas volt, ezért esti mérkőzést nem vállalt.
Semmi baj mondá fiam, elhívjuk apámat.
Ugyan már, hány éves a kedves papa, kérdezte Vince.
74, de ma is játszott szenior barátaival, formában van.
Egyáltalán nem lelkesedtek,
de fiam meggyőzte Őket s beleegyeztek.
Végül is, egy alkalomról volt szó.
Fiam telefonál. Apikám S. O. S.
Hétfőn kellenél negyediknek, Pepe szabira ment.
Nem jó, mert reggel 8-10-ig játszom Óbudán öregharcos barátaimmal.
De Apikám, ez este van nyolctól és velem leszel, majd én futok helyetted is.
És estig kipihened magad.
Én: Ugye tudod, hogy ez nem így van, mert ha rám játszanak, Te hiába futsz.
Persze azért csak elmegyek, már kíváncsiságból is.
És elmentem.
Gyanakodva, de kedvesen fogadtak.
Jól szerepeltem, megvertük őket.
Persze fiam valóban a maximumon játszott, de nekem is jó napom volt.
Valóban kipihentem a kora reggeli játékot.
Utána lezuhanyoztunk, és bár már este fél 11 múlt, de kicsit még a hallban beszélgettünk.
Nagyon kedvesek voltak velem.
Megköszönték, hogy eljöttem és szerintük a vártnál sokkal jobban szerepeltem.
Ezután, ha hiányzásuk volt, mindig megkerestek és partnernek hívtak.

Ennek már 15 éve.
Jelenleg betöltöttem a 89.-t és még hetente 3-4 alkalommal játszom szenior barátaimmal a Kőér utcai teniszpályákon.
Idén Augusztus elején Vince, akivel a Spartacuson, azon a bizonyos estén,
mint meghívott vendég találkoztam, megjelent itt a Kőér utcai öltözőben.
Nagy örömmel ölelt meg engem.
Most Ő volt itt, mint meghívott vendég.
Persze nem velem, hanem kortársaival játszott.

A végén kicsit még beszélgettünk.
Elmondta, hogyan történt 15 évvel ezelőtt meghívásom.
Mikor fiam felajánlotta, hogy negyedik játékosnak hívják meg 74 éves édesapját,
mindhárman tiltakoztak, ugye a korom miatt.
Ekkor fiam végső érvként azt mondta:
De értsétek meg: Ő az én Apukám!!
És és mondta Vince nevetve, a játék után megértettük.
Most is örömmel töltött el, hogy Gyula bácsival itt a teniszpályán találkozhattam.

Ez semmi, mondja belehallgatózva, állandó partnerem Jani doktor.
Kint áll Simson kismotorja, azzal száguldozik /50 km/óra/ hazáig.

Én: Ki tudja meddig, de Isten segedelmével.