Almásy Béla.

Nem volt szándékom ezt a kis semmit publikálni /most/
de kicsit szomorkás a hangulat itt a Full.-ban , hát talán javul egy kicsit.

                                         EXTRA

Azok a 80.-as évek.                                                 2008.02.12

Közel harminc évig a VII.ker. Garay tér 9.-ben dolgoztam üzletemben, mint rádióműszerész kisiparos.
Ha kinéztem az ajtóm üveg ablakán, vagy a kirakaton, srévizavi a piac főbejáratára láttam.
Így beleláttam az élet sűrűjébe.
A piac épülete és az úttest között kb. öt méter széles járda volt.
Ahol különleges alkalmi árusok indultak futásnak,
ha Rigó Ferenc törzsőrmester, a piac rendőr felügyelője felbukkant a láthatáron.

Az egyik kedvenc alkalmi árusom, kályha tisztító csoda folyadékot próbált, az igazán nem naiv,
inkább dörzsölt piaci közönségre rásózni.
Egy asztalon sorakozott előtte, a néhai sörös üvegekbe töltött varázsszer, és hangosan kiabálva reklámozta:
Fiiigyelem, fiiigyelem itt a kályha putyuló, nem varázslat, nem csoda, hanem egy tsodálatos folyadék,
amivel rozsdának indult tűzhelyét valóságos fekete tükörré változtathatja.
Ne mélázzon, ne csodálkozzon, mert ez a tsoda folyadék itt,
de csak itt és nálam kapható potom ötven forintért.
Itt a putyoló, a csoda kályha putyoló, vegyék csak és vigyék, mindenki láthatja,
hogy viszik, hogy kapkodják.
Lerohantak!!!
Egy árva lélek nem volt a közelébe.

A második kedvencem, folttisztító kenceficét árusított.
Neki is volt egy alkalmi asztalkája, amin tubusokban tárolt, valamilyen oldószert árult.
Egy megviselt nadrágon mutatta meg, a mélyen nem tisztelt közönségnek, eme szer hatékonyságát.
Hát nézzék csak, csak ide nézzenek, látják ezt a szörnyű foltot ezen a nadrág gyanús ruhadarabon,
ugye látják, és jól látják, mert valóban foltos, pöcsétes.
De nemsokára már csak volt a folt, mert íme itt van a csodálatos és utánozhatatlan,
csak nálam kapható folttisztítókrém, melyet, ha a foltra kenünk, máris megtörténik a csoda.
Ugye, mert egy húzás jobbra, egy húzás balra, a fantasztikus vegyészeti Nobel díjjal kitüntetett feltaláló találmányával,
és kedves uram most már hiába keresi, hiába kutatja a pöcsét,
nincs a nadrágjában./ elnézést szó szerint idéztem/.

A harmadikat a legnehezebb leírnom,
mert ezt nemcsak látni, de hallani is kellene.
A helyszín azonos, kis asztalka, rajta sok egy decis üveg, valami ellenőrizhetetlen folyadékkal.
Erre gyertek, ide gyertek, ha csodát akarsz látni, mert itt kapható e világ legjobb toroköblögetője,
melytől olyan gyönyörű lesz a hangod,
hogy Honthi Hanna ingyen felsöpri az előszobádat.
Ezt ordította rettenetes rekedt Louis Armstrong hangon,
és most figyelj, de nagyon,
mert csak egy kortyot iszok ebből a csodaitalból és, klu,klu klu,
és, és máris gyönyörű a hangom,
folytatta kristály tiszta tenorban.
Ez a hangváltó produkció igazán érdekes és sikeres volt,
de délután három órára már valóban teljesen berekedt
és sajnos hiába volt kortyolás a csodaitalból, klu.klu klu.
A kristálytiszta tenor mindig Louis Armstrong hangján szólalt meg,
és mielőtt a bámuló, de csalódott közönség meggyapálta volna,
sietősen összepakolt és olajra lépett.

Ezt már valahol megírtam, de ide tartozik és annyira jó /szerintem/, hogy kár lenne kihagyni. ,

A következő a történetnek magam is szereplője vagyok,
bár váratlanul ért a megtiszteltetés, hogy megszólalhatok,
és bizony pár másodpercig nem tudtam egy szót sem kinyögni

Az üzlethez négy lépcső vezetett és meleg nyár lévén igen sokan leültek a lépcsőmre pihenni
és így a bejárást, lehetetlenné tették.
A nyolcvanas éveket írtuk, hatalmas lengyel invázió volt az egész környéken,
ami sok seftelőt és sok cigányasszonyt is vonzott.
A piacon és körülötte szinte hemzsegtek az emberek.
Hogy megakadályozzam a lépcsőmre leülést, félóránként egy vödör vizet öntöttem a lépcsőre.
A vizes kőre csak nem ülnek le, gondoltam naivan.
Persze a hőségben pillanatok alatt felszáradt a lépcső. és gyakran kellett a lépcsőre ülőket távozásra kérni,
hogy ne állják, pardon üljék el a bejáratot.
Egy idős, kövér, hatalmas fenekű, több száz rózsásmintázatú szoknyát viselő cigányasszonyt,
rövid időn belül már harmadszor kértem meg, hogy ne foglaljon helyet a lépcsőmön.
Harmadik alkalommal már elfogyott a türelmem és erélyesen rászóltam, de nem kiabáltam.
Felemelkedett nagy nehezen, két kezével kisimította fenekén összegyűrődött szoknyáját és a bámuló tömeg előtt azt mondta:
Na,…….tegnap, mikor megbastál jó voltam?
Bizony megkukultam és csak pár másodperc múlva, tudtam kinyögni,
„legyen szíves, és menjen a fenébe.”
De jó volt, talán 55 éves lehettem.