GÉZA BÁCSI.
Nem véletlenül írtam csak nagy betűkkel, mert ha ez a kis történet úgy kezdődik, hogy a szakma krémje,
akkor Géza bácsi volt rajta a tejszínhab.
Sajnos már Ő sincs közöttünk, mert talán hatvanöt éves sem volt, mikor váratlanul meghalt.
Talán még harmincöt sem volt, mikor már Géza bácsi lett.
Olyan híre volt a szakmában, miszerint, ha Géza bácsi két drótot összeérint,
akkor az megszólal: Kossuth rádió Budapest.
Géza bácsi a Gorkij fasorban dolgozott, a Mechanikai Laboratóriumban, mint kutató technikus.
Nagyon megbecsülték, és elég jól megfizették, mert szakmai zsenialitását pillanatok alatt bizonyította.
Igen ám, de, a Rákosi rendszer kitalálta a Békekölcsönt és minden dolgozó, egy havi fizetését felajánlotta.
Kivéve Géza bácsit,
Ő nem volt hajlandó lemondani, egy havi béréről.
Először a Művezető, majd a Személyzetis, végül maga az Igazgató próbálta rávenni,
de Géza mindig csak azt kérdezte, kötelező?
És bár nem volt kötelező és Géza nem is jegyzett, a Vállalat a 100 százalékos teljesítés kényszere miatt,
Géza bácsinak felmondott.
Géza bácsi szabadúszó lett.

A fiatalok már nem emlékezhetnek az úgynevezett Néprádióra, mert ezt az ötvenes évek közepén gyártotta a magyar ipar.
Ez egy három plusz egy csöves, szuper rendszerű. kis fadobozos készülék volt
és csak a magyar leadókat lehetett rajta hallgatni.
380 forint volt az ára, és minden családnak volt, sőt akár kettő is.
Mivel minden adottsága megvolt, hogy világvevő rádió legyen,
az egész maszek és amatőr rádiós tábor azon fáradozott,
hogy miként lehetne gyorsan, olcsón és jó minőségű világvevőre átalakítani,
amelyik a Rövidhullámot is venni tudja, nem beszélve a Szabad Európáról.
Az első ilyen sikeresen elkészült és jó minőségű világvevő Néprádió
a Nagymező utcai Márkus nevű kisiparos kirakatában jelent meg, 780 forintért.
Márkus Miklós Apám kortársa volt, jól ismertem gyerekkorom óta
és tudtam, hogy mindig a legjobb szakemberekkel dolgozik.
Gondolkodás nélkül felkerestem és érdeklődtem a Néprádió átalakítás iránt.
Mivel a Nagymező utcai üzletének, az én Thököly úti üzletem, nem volt konkurencia,
és mivel Apám révén szimpatizált velem, elmondta, hogy van egy remek szakember technikus barátja,
aki ezeket a gépeket készíti.
A vevők által hozott gépek világvevőre alakítása 400 forintba kerül.

Így ismertem meg Géza bácsit, mert Ő volt eme dolgok tudója és készítője.
A 11. kerületben lakott, egy nagyon szép, és pedáns felesége miatt, egy ragyogóan tiszta háromszobás lakásban.
Csengetésemre, felesége nyitott ajtót, majd bekopogva a fürdőszobába, beszólt:
Géza, téged keresnek.
Beléptem és a következő látvány fogadott:
Egy kopasz, nagy bajúszó, mosolygós, középkorú férfi ült az üres kádban, egy kis sámlin.
A kádon keresztbe fektetve egy nagy rajztábla volt munkaasztalnak.
Géza bácsi, ezen dolgozott szerszámok, műszerek és szétszedett Néprádiók közepette.
Tüchtig felesége nem engedte, hogy a lakás bármelyik részét munkájával bepiszkítsa,
ezért szorult a fürdőszobába.
Ezt volt a legegyszerűbb kitakarítani és így a többi helység megőrizte maxímális tisztaságát.
Miután bemutatkoztam, elmondtam, hogy Márkus barátja engedelmével kerestem meg.
Érdeklődtem, hogy üzletem részére Néprádiók átalakítását vállalná-e, és ha igen milyen összegért.
Mivel nagyon fiatalnak nézett,/ 29 voltam/ nem akarta elhinni, hogy önálló kisiparos vagyok.
Csak húsz évesnek tippelt, de meggyőztem és kisebb alkudozás után 250 forintba megalkudtunk, anyaggal együtt.
Megbeszéltük, hogy egy hetes határidőre fogom az átalakításokat vállalni.
Hetente egyszer hozom és viszem, oldalkocsis motorommal a készülékeket.
Ez a kapcsolat tökéletesen bevált, mert nagyon sok munkám lett az átalakításokból.
Géza bácsi remekül és pontosan, határidőre dolgozott.

Géza bácsi a Néprádió korszak után is hűséges segítő társam volt, mert háromnaponként, eljött üzletembe.
Mivel hál isten nagyon sok munkám volt, a legnehezebb javításokat mindig Ráhagytuk,
de játszva oldotta meg azokat, a legrövidebb idő alatt.
Nagyon sok olyan javítási munka került üzletembe, amit máshol, mint javíthatatlant visszaadtak.
De Géza bácsi mindig csodát alkotott és üzletem jó hírét gyarapította.
Több mint húsz évig dolgozott velem és nekem, de időközben kénytelen volt, hivatalosan is állást vállalni.
Első szóra visszavették a Mechlaborba, előző munkahelyére.
Magáról Géza bácsi személyiségéről is feltétlenül írnom kell.
Kicsit piknikus termetű, de nem kövér, vidám, jó kedélyű, emberileg és szakmailag is állandó segítőkész volt.
Talán korai kopaszsága, sűrű bajusza és jóindulatú segítőkészsége miatt lett nagyon korán,
mindenki Géza bácsija. .

Mikor ismét a fasori üzem dolgozója lett, ott az akkor legújabb technikai csodát,
a szalagos magnókat gyártották, mint hadiüzem, Kína számára.
Állítólag a Kínából érkező MEOS, megvizsgálta a készüléket és tökéletesnek találta.
Megkérte a vállalatot, hogy útra kész állapotba csomagolják be a gépet.
A gyapotba és egyéb védőanyagokkal felszerelt, fadobozban lévő gépet, a második emeletről, az udvarra kidobta.
Mivel a csomagolás és a benne lévő készülék, tökéletesen kiállta ezt a kulturáltnak nem mondható,
de hatékony, primitív megpróbáltatást, aláírta a megrendelést.
Géza bácsi a fejlesztési részlegben dolgozott és egy olyan zseniális találmányt dolgozott ki
melyet az Országos Újítási Hivatal két millió forint újítási díjjal jutalmazott és kifizette a Vállalatnak.
Csak összehasonlításnak közlöm, hogy akkor egy vadiúj Lada autó 80.000 forintba került.
Igazság szerint a jutalomdíj, a feltalálót illeti.
A Vállalat vezetősége nem így gondolta és ezt a hatalmas összeget elosztotta az üzem dolgozói és vezetői között.
Úgy hogy még az adminisztrációban dolgozók is részesültek benne.
A legnagyobb pimaszság az volt, hogy mindenki a fizetése arányában kapott a jutalomból.
Így az amúgy is jól kereső vezető réteg markolta fel az összeg nagy részét.
Géza bácsi, ha jól emlékszem 50.000 forintot kapott és néhány elismerő szót az igazgatóságtól.
Mikor ez a hatalommal visszaélő elosztást megtudták Géza bácsi munkatársai a fejlesztési osztályon,
azonnal felajánlották saját részüket Gézának és fellebbeztek az üzemi szakszervezetnél.
Géza bácsi senkitől nem fogadott el semmit és azt is megkérte, hogy ne harcoljanak miatta a vezetőséggel.
Mivel már úgyis nyugdíjasként dolgozott, felmondott és csalódottan befejezte üzemi munkásságát.
Budai lakását talán öt évvel korábban elcserélte egy Kistarcsai kertes kis családi házra.
úgy gondolta, felnőtt fia és felesége társaságában, most már nyugodtan élheti le nyugdíjas éveit.

De a sors másként határozott és talán a sok igazságtalan izgalom hatására,
cukorbeteg lett és más általam nem ismert betegség támadta meg,
mert nagyon gyorsan és alig túl a hatvanon meghalt.
Hirtelen halála nagyon szíven ütött, mert váratlanul ért.
Egy nagyon értékes, általam nagyon szeretett embert veszítettem el. .
A szakma azóta is nagy szeretettel és tisztelettel emlegeti, most már legendás szakmai tudását.