Almásy Béla
Ismeretlen Ismerősök.
Ez is volt már nagyon régen de talán megérdemli, hogy ujra itt legyen
2012-07-05

Talán 35 éves lehettem.
Egy hozzám hasonló korú fiatalember lép be üzletembe.
Szevasz, mondja/ akkor, még Szia nem volt/ .
Szevasz, mondom, persze fogalmam sem volt kicsoda.
Ezt látta rajtam.
Na, nem ismersz meg, de nagy balfácán vagy, én vagyok Ricsú.
Balfácánként tovább bambulok.
Hát ez nem igaz, négy évig együtt jártunk a Felsőépítő ipari középiskolába.
Ricsukám örülök, hogy megismerhettelek.
De kettönk közül Te vagy a balfácán.
Az építő ipari iskolába Sanyi testvérem járt, én gimnazista voltam.
Bammeg mondja kulturáltan, akkor piszokul hasonlítatok egymiskára.
Na jó, mondom. Ismered a Karinthy krokit a lírai költőről?
Persze, mint építész elakadt a római Colosseum tervrajzánál.

Most megint kikapok, hogy nem szó szerint idézem.
Mentségemre, most magamat idézem.
Tehát: A lírai költő bánatos pofával meséli a New-York kávéházban irodalmár barátainak.
Borzalmas, szörnyű, képzeljétek hazamentem kis falumban, ahol nevelkedtem, gyerekként éltem.
És végigmentem a Főutcán, szembejött velem Anyám, de elment mellettem, nem ismert meg,
a saját Anyám nem ismert meg, és és halkan sírni kezdett.
Döbbenet.
Talán egy perc múlva félve megszólalt egyikük:
Ne haragudj, biztos, hogy a Te Anyád volt?
Költőkém abba hagyta a sírást, gondolkodva nézett maga elé.
Igazad lehet mondta.
Az én Anyám magas, szőke, ez a nő pedig alacsony, fekete volt.
És és kérdi Ricsu talán 70-es IQ-val.
Hát azért, ennél kicsit jobban hasonlítok Öcsikémre.
Folyt. köv.