Almásy Béla.
Ez is volt már, de kicsit hadd dicsekedjek.

                      PhD megvédése.                          2013 március.6

Van nekem egy kisfiam. Jelenleg 41 éves.
Két diplomája van. Államigazgatási és Jogi doktorátus.
Egyetemi adjunktus, tanszékvezető.
Ezen kívül felsőfokú idegenvezető. Talán a legtöbbet foglalkoztatott utazási újságíró.
Angol, Francia nyelvvizsgája van.
A világ összes nyelvén megérteti magát /pimaszul/, háromnapi ott tartózkodás után.
Rengeteget utazik, mert egy utazási Magazin marketing igazgatója.
Újságíró felesége a főszerkesztő.
Legközelebb az újságról írok, bár több írásomban már megemlítettem.

Már évekkel ezelőtt meg akarta szerezni a nagydoktorit, magyarul PhD-t.
Tavaly ősszel írt egy könyvet / gondolom, ezt nevezik disszertációnak/
az államigazgatás történetéről, jelenéről, fejlődéséről, modernizált szervezéséről.
Olyan nagyon nem tudok az előzményekről beszámolni.
Mindig csak úgy mellékesen megemlítette, hogy két vizsgán már túl van és majd Márciusban lesz a PhD megvédése.
Március 6.-án a pécsi egyetem professzori zsűrije előtt kellett vizsgáznia.
Disszertációját a budapesti egyetem két professzora Opponensként írásban elbírálta,
kiváló eredménnyel és két szakmai kérdésre kértek választ a vizsga alkalmából.

Délelőtt 11-kor volt a „meghallgatás”.
Reggel 7.-kor volt találkozó a Gellérthegyi egyetemen.
Az egyetem kisbuszával utaztunk, 6 egyetemi tanár, köztük a két Opponens. Fiam és kicsit izgatott szülei
Persze fiam igencsak torokfájásos volt és valami erős gyógyszert kapott előzőleg a dokitól, hogy egyáltalán tudjon beszélni.
A déli sztrádán utaztunk, borús ég alatt, de eső nélkül.
Zöldelt a határ a vetéstől, de a fák még kopaszok voltak.
Azóta megérkezett a Márciusi nagy havazás, nem tudom mennyire ártott zöldező vetéseinknek.

10 órára megérkeztünk a pécsi egyetemre.
Kaptunk valami kis reggelit.
A vizsgaterem a második emeleten volt, nem egyből, de megtaláltuk.
Háromnegyed 11 kor bemehettünk.
11 kor megérkezett a pécsi professzori kar, három prof. és egy alkotmánybíró.
Egy hosszú asztalnál foglaltak helyet és a két budapesti Opponens is odaült.
Velük szemben ültünk mi pestiek és néhány érdeklődő a pécsi egyetemről.
Oldalt volt egy önálló kis íróasztal, itt mondta el beszámolóját a vizsgázó.
A vezető professzor megnyitotta a vizsgát, bemutatta a vizsgázót és vizsgáztató kollegáit.
Már majdnem azt írtam, hogy a zsűri tagokat, a TV hatására.
Elmondta, hogy dr. Almásy Gyula PhD megvédése a vizsga tárgya.
És felkérte a vizsgázót, hogy ismertesse tanulmányát
Almásy doktorkám egy kis jegyzettömbbel a kezében több, mint egy negyedórát beszámolt disszertációjáról,
majd a két Opponens által írásban feltett kérdésekre válaszolt, kétszer, talán 8-10 percben.
A vezető prof. ekkor megkérdezte, van e valakinek kérdése vagy hozzászólása.
A két Opponens megköszönte és elfogadta a választ az előzőleg benyújtott írásbeli kérdésükre..
A vezető prof. magához ragadta a lehetőséget.
Elmondta: kiváló volt a beszámoló.
Majd általánosságban, az államigazgatásról mondott egy kisebb beszédet, mely önálló kis előadás volt.
Gondolom tanári mivoltát képtelen volt megtagadni.
De ez építő kritika, mert nagyon kedves, szeretni való ember.
Ezen felbuzdulva egy pécsi tanársegéd is szót kért és kifogásolta, hogy Almásy dr. miért nem emlékezett meg egy neves elődjéről,
/ a nevére nem emlékszem biztosan, azért nem írom/
Aki, az én szavaimmal kifejezve a szakma egyik nagy elődje és megalapozója volt.
Fiam válaszában nagyon udvariasan elmondta, hogy beszámolója legelső mondataiban, neves elődje munkásságáról is beszámolt.
Sajnálja, hogy ez elkerülte a hozzászóló tanársegéd Úr figyelmét.
Én magamban azt gondoltam, hogy a pécsi tanársegédke talán, akkor még aludt.
Ezután a zsűriben szereplő Alkotmánybíró emelkedett szólásra.
Mosolyogva elmondta, hogy Ő volt, aki az Államigazgatási szervezés tanársegédjének,
az akkor végzett Almásy Gyulát ajánlotta.
És íme most már a PhD-jét védi.
Nagy főnök profunk elmondta, hogy a vizsgáztató bizottság titkos szavazással dönti el a vizsga eredményét és kéri,
hogy mi többiek, hagyjuk el a termet.
Talán öt perc múlva bemehettünk.
A titkos szavazás 22 pontot eredményezett és fiam, cum laude /dicsérettel/ Védte meg nagydoktori tanulmányát.
Mindenki gratulált, nekünk szülőknek is.
Végül is az egész gyerekről mi tehettünk.
Még egy kicsit a Fiamról.
A vizsga előtti héten lázas, torkos beteg volt. A körzeti doki adott neki egy orvosságot.
Ezt a reggeli közben kellett bevenni.
Az utazás alatt kipirult képpel, kicsit lázasan, igyekezett a lehető legkevesebbet beszélni.
Mikor megérkeztünk, azt mondta: úgy érzi, jól van.
Valóban, összességében, közel egy órát beszélt. Egyetlen szóhiba, akadozás, baki nélkül.
Hazafelé a buszon elmondta, hogy előző nap, saját magának felmondta gyakorlásként beszámolóját
és több bakit és akadozást követett el. Itt a vizsgán hibátlanul „szerepelt”
A buszban már újra lázas volt és amint hazaérkeztünk szaladt az orvosnőhöz.
Két napig otthon kúrálta magát.

Egy kis, Almusz féle utózenge.
Mielőtt bemehettünk a vizsgaterembe, a vizsgabizottság még a folyosón, hozzánk jött szülőkhöz, és bemutatkozott.
A nagyfehérfönök prof. egy rendkívül szimpatikus, kedves emberke, nevezzük Méraynak, persze nem ez volt a neve.
Bemutatkozáskor kezet nyújtott: Nagyon örülök, mondta. Megfogtam kezét és azt mondtam:
Remélem a végén én is örülni fogok. Bíztatóan rám mosolygott.
Ez biztos mondta, rajta leszek.
A „ Védés” után volt egy kis állófogadás, szendvicsekkel és pár üveg pezsgővel.
Az ünnepség egy emelettel lejjebb volt és lesétáltunk.
Véletlenül az egyik Opponens tanár Úr és Méray professzor Úrral, egyszerre értünk a folyosó végén lévő csapóajtóhoz.
Kinyitottam az ajtót és Előre engedtem az Urakat, mondván: úgy is én vagyok a rangidős.
Na, nem mondja komolyan Almásy Úr. Szólalt meg Méray prof., mert én bizony, 27.-es vagyok.
Nevetni kezdtem: Hát öcsikém, akkor elküldlek gyufáért, mert én 26.- os.
Rögtön belém karolt, letegezett, mesélnem kellett magamról.
Hogy élek, hogy telnek napjaim, egyáltalán mivel foglalom el magam.
Elmondtam, hogy veterán partnereimmel hetente, három vagy négy alkalommal, télen, nyáron teniszezek.
Tavasztól őszig kismotorommal közlekedem.
Van egy közel 8 éves Nissan autóm és 2015 ig érvényes jogosítványom.
Egész nyáron kis motorcsónakommal a Dunán vagyok. Tavaly még vízisíztem is, igaz szorosan befáslizott térdekkel.
A „b 13 ” blogba írogatok, legalább kétszer havonta.
Több mint 150 bejegyzést írtam eddig.
Remek, mondta. Én meg hétvégeken horgászok.
Én is mondtam, hogy „Remek”, és hogy Vele érzek.
Elmondtam, hogy Apám abnormális horgász volt, persze én voltam a fegyverhordozója.
Gyerekkoromban bejártam az összes magyarországi pecázó helyeket a Balatontól, a Velencei tóig.
A Dunától a Tiszáig, nem beszélve az összes mellékágról.
Sőt még kluttyogos éjszakai harcsafogáson is voltam.
Ezt rögtön el kellett mesélnem és prof.kám most már el sem engedett.
Csak velem beszélt, kivéve a hivatalos mondókákat.
Mert mindenkinek megköszönte a vizsga jelenlétet.
Fiamat is felköszöntötte, mint a Tudományok Doktora cím új tulajdonosát.
Ezután tovább horgásztunk. Most már Ő mesélte Drávai horgász élményeit.
Ugyanolyan átszellemülten, mint annak idején drága Apám mesélte.
Elmondtam, hogy blogomban két cikket is írtam Apámmal töltött horgászélményeimről.
Persze rögtön feljegyezte e mail címemet és a b 13-at, hogy rám találjon.
Mikor elköszöntünk, azt mondta fiamnak, hogy dupla öröm érte.
Mert egy kiváló PhD védésen lehetett vezető professzor és másodszor, hogy megismerhette a vizsgázó édesapját.

Hazafelé a buszon fiam odajött és megkérdezte:
Naapi, mit dumáltál a profnak, hogy így megkedvelt.
Semmi különöset, csak egy kicsit horgásztunk.
Megcsóválta a fejét és megint elmondta:
Apu, Téged nem lehetne kitalálni.

Utóirat: Ennek már négy éve.
Fiam továbbra is dolgozik az egyetemen, mint tanszékvezető.
Mint utazási újságíró járja a világot, utoljára DÉL KOREÁBAN volt, de hazafelé beugrott Sanghajba.
Nem tudom, hogy csinálja, mert egy nap Neki is csak 24 óra, de megoldja.
Szabad idejében teniszezik, az egyetemi focicsapatban játszik.
Unokáimmal is foglalkozik, tanul és kirándul velük s a srácok imádják.
Feleségem és most már én is aggódó stádiumban vagyunk,
mert már 480 repülő útja volt és igen gyakran veszélyes országokba utazik.
Eddig 78 országban volt.
Fantasztikus energiája van, nem tudom kitől örökölte. Feleségem gyanús.