Almásy Béla     Ismeretlen Ismerősök. 2.

                            Második rész.                   2012-07-09

A Kerepesi, a Fogarasi és a Mexikói úti elágazásánál kell ráfordulni, a Pongrác útra.
Van köztük egy kis elterelő. Kb. 15 méteres, háromszög alakú járdasziget. Persze gyalogos ide nem mehet.
Három közlekedési lámpa van, hogy a járművek minden irányba haladni tudjanak.
Nagyon gyakran járok erre már évek óta. Erre megyek a Spartacus teniszpályára és a Hírlap ker.-hez is hetente átlag négyszer.
Ezen a kis szigeten futkározik egy kicsi, talán 120 cm. es emberke.
Nem törpe, szemmel láthatólag kicsit torz, de nem nyomorék.
A Fedél nélkül c. újságot árulja, azaz koldul szegénykém.
Fekete vastag keretes szemüveget visel és minden autónak integetve ajánlja újságját.
Télen egy kék, bokáig érő kimustrált nagykabátban, nyáron egy szál megviselt trikóban szaladgál.
Piszok nehéz dolga van. Talán fél percig állnak ott a kocsik a lámpaváltás miatt.
Majdnem lehetetlen ennyi idő alatt valami kis pénzt előkaparni és Manókámnak átnyújtani.
Általában reggel vagy délben járok arra.
Két évvel ezelőtt fiamat szállítottam a reptérre.
Hazafelé este 9 kor értem oda és még épp hogy világos volt.
Meglepődve láttam, hogy emberkém még ilyenkor is a platzon van.
Szorgalmasan szaladgál a kocsikhoz némi adomány reményében.
Annyira megsajnáltam, hogy szinte fizikai szúrást éreztem szívem táján.
Azóta készülök Belőle, előre elkészítem az aprót és villogok a reflektorral, hogy hozzám szaladjon.
Már megismeri kocsimat, tudja, hogy számíthat rám.
Nem egyszer, mellettem futva adhatok Neki egy kis segítséget.
Tegnap voltam a Hírlap ker.nél. Arra mentem, nem volt a helyén.
Visszafelé nem esett útba, de inkább kerültem egy kicsit, hogy láthassam, helyén van e.
Nem volt. Talán ez a nagy kánikula viselte meg.
Pénteken megyek reggel a teniszpályára, remélem addigra a helyén lesz és nincs semmi baja. / ott volt. /

Még egyszer Fedél nélkül.
Pestújhelyen lakom, közvetlen Zugló után.
Ha szándékom van a belső kerületekbe utazni, akkor a kis földalattival megyek a Mexikói úti végállomásról.
Itt egy kis üzleti centrum van. Mindenféle van, étel, ital, süti, gyümölcs. Rossemann, Burger King,
teraszos söröző, nonstop bevásárló, pék, patika. Újságosok.
Nagy forgalom van, általában sietős emberek.
Egy jól öltözött hölgy sétál csak lassú léptekkel közöttük.
A Fedél nélküli újságot árulja, ruhája, személyének ápoltsága meglepő, látszik, hogy nemrég jobb napokat láthatott.
Nekem az Oktogonhoz volt utam. Fiamnak volt egy értékes, fontos, még függőben lévő tárgyalása.
Tanúként voltam hivatalos. Szerettem volna, hogy a megbeszélés sikerüljön, nagyon sok függött tőle.
Mikor megláttam a hölgyet, meglepődtem rajta, mint jelenségen,
Azonnal vettem Tőle egy újságot, már csak kabalából is.
A tárgyalás a vártnál jobban sikerült. Ennek már közel 3 éve.
A kedves újságárus hölgy még mindig itt dolgozik, de már sokkal megviseltebb, hiába a szegénység nyomokat hagy maga után.
Ha meglátom, veszek egy újságot.
Nem egyszer volt, hogy figyelmetlen voltam és elhaladtam mellette,
de szemem sarkából észrevéve, visszafaroltam egy újságért.
Ha meglát, elém jön, mert tudja, hogy stabil vevő vagyok.
Eddig nagyjából bevált a babona, remélem továbbra is kitart.
És kívánom kedves újságárusomnak, hogy sorsa jobbra forduljon.

Utóirat.: Ezt négy évvel ezelőtt írtam.
Kis emberkém a fekete keretű szemüveg alatt most is szorgalmasan szaladgál és én továbbra is vevője vagyok.
A Mexikói állomás hölgy újságárusa már nincs a végállomásnál. Remélem feljavult élete és már nem hajléktalanként éli életét.