Almásy

                          Katz Karcsi bácsi 2. rész
2012-05-26

Karcsi bácsinak, kedvenc vevője Zsidai plébános atya, elmondta. Nemrég Esztergomban volt, úgymond fejtágításon.
Szabad idejében, többször is felkereste, a bazilika kincstármúzeumát.
Isten után legjobban a műtárgyakat imádta és nem győzött eleget gyönyörködni a csodálatos gyűjteményben.
Én is voltam többször is és igencsak elcsodálkoztam.
Az egyik oltáriszentséget felmutató aranytárgy méltatására írva, azt közölték a látogatóval,
hogy ennek az egy műtárgynak az értéke, elég lett volna, az első világháborús jóvátételünk teljes megfizetésére.
Én, mint egyszerű állampolgár, azt gondoltam, miért nem adtuk oda.
Szerintem jobb megoldás lett volna, mint bármilyen nyögve kifizetés.
Na, de én nem vagyok műértő, csak egy mafla rádióműszerész.

Vissza Zsidai atyához.
Haza jőve Esztergomból, elmondta Karcsi bácsinak, hogy a bazilika egyik védett pincéjében,
rengeteg festmény, főleg szentképek vannak tárolva.
Régi templomokból, háborúban lebombázott épületekből megmaradt, vallásos ereklyék.
Igencsak sérült, elhanyagolt állapotban. Civil életben azt mondanánk selejtezve.
Megnézhette. Talált is két Neki tetsző képet, amit nagykegyesen Neki ajándékoztak.
Kincskereső Karcsi bácsit felizgatta, az Esztergomi kiszuperált festmény gyűjtemény.
Úgy érezte mindenáron szeretne bejutni. A festmények között keresgélni.
Biztos találnék valami nekem valót hangoztatta.
Plébános barátját megkérdezte és megkérte segítsen neki, hogy a gyűjteményt megnézhesse.
Pap barátja azt mondta, Ő még az egyházi hierarchia legalsó lépcsőzetén van.
Valaki, magasabban elismert, egyházi ember kellene. Akinek, nagyobb befolyása, ismeretsége van.
Karcsi bácsi azt mondta nekem: Na, Te Regnumi cserkész, papok nevelte csodagyerek.
Most mutasd, meg mit tudsz. Juttass be az Esztergomi selejt paradicsomba.
Először megkerestem, a Domonkos Szaniszló Atyát. Aki Bandi barátom életét megmentette.
Neki köszönhetően tudtam, a 9 golyó által el talált és szétlőtt lábú barátomat, korházba vinni az ostrom alatt.
Tizenkét év telt el azóta. Emlékezett rám, igencsak megöregedve, megőszülve.
Nagyon szeretetteljesen fogadott. Elmondtam mit szeretnék.
Restaurátor barátomat bejuttatni, az esztergomi bazilika kincses pincéjébe, selejtes elfekvő festmények megtekintésére.
Nagyon kedvesen, de mereven elzárkózott. Semmiféle, üzlet gyanús tevékenységre, nem kapható.

Akkor csak László atya segíthet. 8 évig Ő volt a cserkésztisztem.
Talán 12 évvel volt idősebb nálunk. Fiatalságom legszebb éveit Neki köszönhetem.
Hetente legalább kétszer együtt voltunk. Országjáró kirándulásokat szervezett.
Gyalog, kerékpáron, vonaton, hajóval, csónakkal. Nyáron táborba mentünk, télen színi előadásokat játszottunk.
Még a tánciskolát is Ő szervezte.
Olyan életfelfogásra tanított, ami egész életemet pozitívan meghatározta. Köszönöm Neki.
Jelszava, amit minden búcsúzáskor mondott: Javulj meg!!

Rákosi pajtás lerombolta a nagy Regnum templomot. A papok különböző vidéki plébániákra kerültek.
Több mint 12 éve semmit nem tudtam László atyáról.
Az első 10 éves gimnáziumi osztálytalálkozón derült ki, hogy két osztálytársam Dóczy Laci és Pribék Sanyi,
a papi pályát választották. Akkor, mindenkinek a címét felírtam.
Ennek már két éve. Levelet írtam két pap, suli társamnak. Megkérdeztem, talán Ők is segíthetnének.
De ha László atya tartózkodási helyét megírnák, annak is nagyon örülnék. Mindketten azonnal válaszoltak.
Pribék Sanyi azt írta nem tud segíteni.
Dóczy Laci kinyomozta, hogy Szentendre körzetében, valamelyik kis faluban plébános László atya.
Egy kora tavaszi Vasárnap kiautóztam Szentendrére.
Az hogy nekem 1958-ban autóm volt, legközelebb külön elmesélem.
Felkerestem több gyönyörű templom egyházi vezetőit, László atyát keresve.
Az egyik Duna parthoz közeli templomban, végre találtam egy fiatal papot, aki ismerte Dr. László Gábor atyát.
Nagy tisztelettel beszélt Róla. Elmondta, hol találom, a Piliskeresztúti úton kell végig menni.
Az országút egyenesen a templomhoz vezet. Megköszöntem és odagurultam.
A templomban esküvőre készültek, már a násznép ott volt. Várták az ifjúpárt és a két családot.
Mire kocsimat elhelyeztem, megérkeztek.
Beültem a templomba és örömmel láttam, hogy László atya alig változott.
Egyenes tartással, tiszteletet jelentő méltósággal végezte az esküvői szertartást.
Persze 6 ministránssal, mert mindig szerette, a külsőségekben is megadni a tiszteletet.
Annak idején mi srácok azt mondtuk, Na, Atyánk ma is nagy felhajtást csinált.
Az esküvő után bementem a sekrestyébe. Épp vetkőztették az esküvői palástból, mikor meg érkeztem.
Laudetur Jézus Krisztus.
Átbújtatta fejét a miseruhán, meglepődve, de örömmel rám mosolygott.
In aeternum Amen. Hát Te? Mit keresel itten?
Csak nem vagy rokon? Kibújt a hosszú fehér, földig érő ingből, hozzám jött és átölelt.
Nem vagyok rokon, kimondottan Atyához jöttem. De úgy látom a legrosszabb időben.
Valami nagy baj van? Kérdezte.
Ellenkezőleg, szerencsére minden rendben.
De tudja, milyen pofátlan vagyok és kérni szeretnék valamit.
Tőlem? Nem erre neveltelek, imádkozzál.
Azt is fogok, de előbb szeretném Atya tanácsát kikérni.
Rendben gazember, de ugye még az esküvői ebédet megehetem, emlékszel enni mindig szerettem.
Utána kicsit lepihenek és még a 6 órás Litánia előtt beszélhetek veled, mondjuk fél ötkor. Megfelel?
És, ha akarsz az esküvői ebéden részt venni, beültetlek a ministránsaim közé.
Köszönöm vállalom, már rég ministráltam, de enni még tudok.
Akkor innen folytatom, remélem eddig sem volt unalmas.