Ahogy én láttam
Budapest, Prága, Róma.
Ezt több mint 10 évvel ezelőtt írtam. 2007. októberben.
Most már jobban és szebben meg tudnám írni, de nem volt szívem átírni, mert ez így nekem is emlék.
Azóta kicsit javult és szépült Budapestünk.

Legszebb város BUDAPEST.
Persze nekem. Legalább is az lehetne.
Az idén nyáron volt szerencsém néhány nagy fővárost meglátogatni és megnézni, PRÁGA, STOCKHOLM, OSLO, KOPPENHÁGA
és még mindig azt mondom, hogy a mi kis koszos pestünk kenterbe veri bármelyiket.
Persze olyan, mint egy gyönyörű nő, aki rossz ruhában, mosdatlanul, hiányos fogakkal, kócosan, letört körmökkel,
ápolatlanul, a legkisebb smink nélkül megy el az Opera bálba és csodálkozik, hogy nem akad táncpartnere.

Legelőször Prágában fogott el a sárga irigység, mikor a hatalmas turista sereget megláttam,
akik szájtátva nézték a tökéletesen felújított óvárost, szédelegtek a Károly hídon,
és csodálkozva bámultak a Moldva túlsó oldalán emelkedő Hradzsinra.
Valóban minden tökéletes volt, a tornyok csúcsai aranyozottan csillogtak, az épületek falai szinte tükröződtek a friss festés miatt,
a szobrok tiszták és ápoltak voltak az üzletek színesek, és áruval zsúfoltak.
Elgondoltam, hogy a mi Gellért hegyünk a Citadellával, a Királyi vár és Halász bástya, mennyivel mutatósabb,
nem is beszélve a Dunáról, mihez képest a Moldva, csak a Margit sziget, egyik dunai ágával egyenlő.
Az egy nyamvadt Károly híd, hogy hasonlítható a mi gyönyörű hídjainkhoz. Lánchíddal az élén,
na és az Erzsébet híd és a Margit és a most felújítás alatt lévő Szabadság, alias Ferenc József híd.
Nekünk nem egy kis kicincirozott gyalogos hidacskánk van, hanem a nagy folyónkhoz méltó gyönyörű hídjaink.
Két vagy három szóra sem érdemes híd még akad Prágában, de kérem ezek alatt egy igazi nagy hajó képtelen átbújni.
Ráadásul a város közepén a folyó valami szűkületbe van terelve, ami minden csak nem szép látvány.
De és most jön a de, Prága csodálatos, mert tiszta és ápolt és minden épület szinte vadiújnak látszik.
Ha mi hülye magyarok, a mi csodálatos fővárosunkat, csak fele ilyen minőségűre felújítanánk,
a külföldiek seggen csúszva rohannának ide és mi is boldogabbak, és büszkébben élhetnénk városunk falai között.
Na most jól felhúztam magam.

Utóirat: Eltelt 10 év. Pestünk megszépült és nem panaszkodhatunk, mert rengeteg a turista,
nagyon szépnek látják és szeretik fővárosunkat.

Most leírom, hogy én, hogy láttam a nagyvárosokat.
Ez nem úti beszámoló, inkább csak azt kísérlem megírni, milyen hatásokat és érzéseket váltottak ki belőlem a városok.

Az első nagyváros nekem Roma volt 1960 ban voltam először.
Az Olimpián voltam, 34 évesen és először Nyugaton
Meglepett már akkor is szédületes forgalma, és nyugalma,
mert a gyalogos csak intett a kezével és az ötsávos kocsisor zokszó nélkül megállt és átengedte.
Robogót is akkor láttam először, méghozzá kismilliót, mert ez ott is új divatnak számított
és öltönyös urak is robogóztak a hivatali munkahelyükre.
Roma hét dombra épült, és ha felsétálsz Szent Péter bazilika kilátó teraszára, megnézheted az egész várost,
a Tevere /Tiberisz/ folyót, az Angyalvárat és, mind a hét beépült dombot.
Roma a vizek városa, minden sarkon csobogó, spriccelő kutak vannak,
és szoborcsodákból ömlik a víz, a legelhagyatottabb utcácskákban is.
A Via Venettón és még nagyon sok hangulatos utcácskában egész éjjel, az utcára tett asztalok és zeneszó mellett élik az édes életet,
és az olaszok lazasága, részemre irigylésre méltó volt.
Roma műemlékei megérdemlik, hogy sokszor megcsodáljuk őket, és hálaistennek,
nekem többször is volt lehetőségem gyönyörködni a Trevi kútban, vagy a Piázza Navona szoborcsoportjaiban,
nem beszélve a Forum Romanumról,
a vatikáni Szent Péter bazilikáról, és a Sixtus kápolnáról.
Azt mondja a legenda, hogy amíg a Colosseum áll, addig Roma is élni fog.
Átsétáltam a Campidoglio csodálatos terén, ahol a kövezeten látható, hogy minden út Romába vezet.
Szerencsémre megtaláltam a Szt.Pietro Vincolini kis templomot, ahol talán a legszebb Michelangelo szobor,
a Mózes szobor található.
Bár többször voltam Romában, de Mózest és a nagy bazilikában a Szűz Mária PIÉTA szoborcsoportot mindig meg kellett csodálnom.
Nem tudom és nem is érzem magam méltónak, hogy ezt a csodálatos várost megpróbáljam leírni.
Látni kell, többször megcsodálni, szeretni és minden alkalommal érezni, hogy bár igyekeztél, de keveset láttál szépségéből.
A lényeg, hogy mindig latinos nyugalmat és boldogságot éreztem, hogy itt lehetek.

Szerencse csillagomnak köszönhetöen többször is voltam és minden alkalommal szépség és boldogság töltötte el szívemet. .