Almásy                   2. Hungária kávéház
Talán második írásom, igencsak régen írtam.

Első találkozásom az elegáns világgal.
Most már a kávéházban vagyunk.

Leültünk.
Rudi elővette főúri modorát és pincérünktől,
kit azonnal elneveztem magamban Lord Hemmendexnek, kért egy itallapot.
Ez nekem újdonság volt, bár drága szüleimmel többször jártunk különböző éttermekbe vacsorázni, de olyan,
hogy itallapot kértünk volna, soha nem fordult elő,
nem is tudtam, hogy ilyen van.
Lordom egyet fordult és máris elénk tett egy bordó, bőrbekötött hosszú könyvecskét,
melyet kinyitva, arany betűkkel felírt ital árak a Tokajitól a Vermutig
és rengeteg nekem ismeretlen ital csodák voltak benne felsorolva.
Rudi elolvasta, majd szó nélkül elém tette.
Végig böngésztem, és úgy éreztem, hogy nekünk bizony lőttek, mert a legolcsóbb üveg bor 47. forintba került.
Már felállni akartunk, mikor főúri Főurunk hozzánk lépett és megkérdezte:
Megengedik, hogy ajánljak valamit, nagyon finom kimért muskotályos borunk van, egy liter 17ft.
Hálásan néztem megmentőnkre és Rudi is visszanyerte önbizalmát:
Igen mondta, köszönjük, ez megfelel, kérünk ebből egy fél litert.
hogy én is hozzájáruljak gáláns rendelésünkhöz és egy üveg ásványvizet is kérünk, jelentettem ki határozottan.
Hemmendex elsietett, mi pedig a nagyon hangulatos zenekar muzsikájára táncba vittük szép partnernőinket.
Még két számot sem táncolhattunk végig, mikor Lordom szinte észrevehetetlenül az asztalunkra tett
egy ólomkristály üvegben aranyosan csillogó italt, egy általam ismeretlen ásványvizet és négy csiszolt poharat.
Leültünk, Rudi elővett egy csomag Chesterfield cigarettát, egyet a szájához emelt, de mielőtt rágyújtott volna,
pincérünk előbukkant és egy elegáns gyertyával tüzet adott.
Rudi többek között amerikai cigarettával is üzletelt, azért tudott ilyen csodát a zsebéből elővarázsolni.
Rudi mélyet szívott ebből az illatos méregből és közölte:
Gyerekek ennek az italnak ki kell tartani, amíg itt vagyunk, óvatosan szopogassátok.
Ismét táncra kerekedtünk és az időközben megtelt helységben, egyre jobban éreztük magunkat.
Az a kis bor is a fejembe szállt és úgy éreztem, hogy ennél szebb és gazdagabb élményben még nem volt részem.
Ez már a luxus élet gondoltam magamban.
A két szép kislány vidáman forgott karjainkban és a zenekar is mintha csak nekünk akarna kedveskedni,
egymás után játszotta az akkori nekünk kedves sláger számokat.
Egy kis szünetben, mikor a zenekarunk elhallgatott, Lordunk hozzánk lépett és megkérdezte, ajánlhat e még valamit.
Gondoltuk ez még nem kerül pénzbe és beleegyeztünk.
Fantasztikus Somlói galuskánk van, mondta, most készült, teljesen friss, egy adag 4 forint.
A galuska szóra mind a négyen a paprikás csirkére asszociáltunk és meglehetős bamba képpel tekintettünk Főurunkra,
mert Ő rögtön kedvesen megmagyarázta, hogy ez a galuska nem főtt tészta,
hanem különleges cukrászsütemény csokoládé öntettel és sok tejszínhabbal.
Nagyot nyeltem és fejben rögtön anyagi lehetőségeinket kezdtem felmérni, de Rudi /Welsz hercege / nem tétovázott,
Kérünk négy adagot, mondta, és újabb cigarettára gyújtott.
Ismét táncoltunk, és rövidesen megjelent pincérünk, négy hatalmas habos csodával, mit asztalunkra helyezett.
Rögtön leültünk és megkóstoltuk.
Tényleg fantasztikus volt, úgy éreztem ilyen finom valami nem is létezhet.
Hemmendex a távolból figyelte lelkes kosztolásunkat, de arca nem rezdült, csak jóindulata sugárzott szeméből.
10 óráig táncoltunk és élveztük a Somlói által megkapott édes életet, mikor bizony a lányok kimenője lejárt,
mert 11-re, kapuzárásra otthon kellett lenniük.
Rudi legkisebb ujjmozdulatára pincérünk ott termett.
Hozom a számlát, mondta, és elsuhant.
Egy alattomos gombóc kezdett növekedni a torkomban.
Féltem, hogy esetleg valamit nem jól értettünk és kevés lesz a pénzünk.
Felálltunk és táncoltunk, de félszemmel az asztal felé pislogtunk lesve a számla érkezését.
Főurunk megjelent és tányéron hozva, szalvétába csomagolva, diszkréten asztalunkra tette.
Leültünk, szuggeráltuk a számlát, melyből csak az aranybetűs Hungária felirat kandikált ki.
Rudi, mint egy Póker játékos kezdte óvatosan a szalvétát felhajtogatni, de Éva, aki a legvagányabb volt közöttünk,
kiragadta a kis cédulát, majd félhangosan, de azért szerintem mindenki hallotta, felkiáltott: harminc.
Egy szikla esett le a szívünkről és tudtuk, hogy most már nem lehet baj.
Még tíz percet táncoltunk felszabadultan, majd Rudi mind a harmincnyolc forintunkat a szalvétába tette.
Felálltunk elbúcsúztunk a kis zenekartól és kifelé indultunk.
Lordom a mélyvíz lépcsőjéig kísért, itt a többieket előre engedtem és hozzáfordultam.
Köszönöm Önnek ezt a szép estét, mely az Ön segítsége nélkül nem lehetett volna számunkra ilyen nagyon szép.
Eddig rezzenéstelen arcát egy belső mosoly öntötte el.
Örülök, hogy jól érezték magukat, és fejét megbiccentette.
Én kezemet nyújtottam, mit kissé izzadt tenyérrel, de melegen megszorított.

Néhány fürge ugrással utolértem a többieket és mivel villamos pénzünk már nem volt, gyalog indultunk az Abonyi utca felé.
Szinte ugrándozva mentünk hazáig, boldogan nevetgélve.
Úgy éreztük valami szépet, és újat kaptunk az élettől.

Utóirat: Mai szemmel nézve csak irigykedni tudok, hogy milyen jó pénz volt a majdnem vadiúj forint.
70 fillér volt a villamos átszállójegy és 50 fillér a vonaljegy.