Utószó Drága Anyámról
Almásy

Apám fiatalon 50 évesen váratlanul egy éjszakai agyvérzésben meghalt.
Anyukámat és az egész családot nagyon megviselte ez hirtelen jött halál
és nagyon sokáig nem tudtunk senkit Anyukám mellé elképzelni.
Már több mint két év elmúlt, mikor az első lovag megjelent és küzdött drága anyám kegyeiért
Hosszú küzdelem volt, több évig tartott, 6 lovag is volt, míg végül Frici bácsinak sikerült.
Aránylag rövid udvarlás után feleségül kérte és elvette Anyukámat.
Frici bácsi kb. 10 évvel volt idősebb Anyámnál és mondhatom, megszépítették egymásnak időskori éveiket.

Igazán szegény vagyok, mert egy kis nyamvadt poénom van és
e köré kell történetemet, mondjuk úgy, kerekíteni.

A történetben Anyu 70 éves, kimondottan szép nagymama.
Fekete haj, kék szem, majdnem ráncnélküli nagyon szép arc,
de szemüveges, amit csak távollátásra használt.
2 méteren belül jól látott. Szemüveg nélkül is tudott olvasni.

Frici bácsi már 80 felett és bizony egy kicsit szenilis.
Ez főleg abban nyilvánult, hogy féltékeny volt Anyámra,
amit képtelen volt visszafogni és állandó izgalomban volt,
nehogy Anyukám bárkire is, akár rátekintsen.

Sanyi testvérem építész mérnők és Kis Velencén tervezett és építetett egy különleges kör alakú templomot,
amiért szakmai kitüntetést kapott.
A Kis Velencei tanács és a Műszaki egyetem közösen,
mondjuk úgy, díszvacsorát adott részére.
Megjelent a városka elitje és a mérnöki kart is többen képviselték Budapestről.
Persze családunk is ott volt és mindenki büszke volt Sanyikánkra.
Egy kis kultúrteremben volt a diszvacsora.
A városka vezetői és a mérnöki kar néhány tagja is,
kis dicsérő beszéddel emlékezett meg
az építő és tervező mérnökről, öcsikémről.
Hatszemélyes asztaloknál ültünk, finom vacsorát kaptunk és jól éreztük magunkat.
A polgármester egy kimondottan stramm, jóképű férfi négy asztallal odébb ült a város vezetőivel
és vidáman hangosan boroztak és nevettek. 

A nagy nevetésre Anyu is többször arrafelé nézett.
Frici bácsiban feltámadt a zöld szemű szörnyeteg /féltékenység/ és félhangosan, de asztalunknál mindenki hallhatta,
odaszólt Anyámhoz.
Katica ! Látom, hogy a polgármesterrel szemezel.
Anyám letette a kést, villát, elmosolyodott és azt mondta:
De jó volna, ha én ellátnák odáig.
De most már felteszem a szemüvegem. Megtette.
Tényleg jóképű, mondta. Eddig nem láttam, de hozzám képest, óvodás nyelven szólva: Kis csoportos http://www.fullextra.hu/modules/Irodalom/images/moods/Confused.gif