Beszámoló.
2020 Húsvét Vasárnap.

Ugye én állandóan optimista vagyok és amennyire az élet megengedi vidám.
Igaz, hogy 94. évemben vagyok, de még Februárban /2020/ hetente kétszer teniszeztem nyugdíjas társaimmal.
Persze sátorban, mondhatni elviselhető izom fájdalmakkal, de vidáman.
Ekkor megjelent a vírus és többen nem vállalták a közúti közlekedést, tehát nem jöttek a pályára.
Mivel a helyzet, ahogy Pelikán elvtárs mondta a Tanú c. filmben fokozódott, a teniszpályát is bezárták.
Hát akkor itthon maradok.
Mivel kapu csengőm hol szólt hol nem szólt most van időm megjavítani. Sikerült.
De mivel megtévesztve a ragyogó napsütéstől egy szál pulóverben dolgoztam az utcán, megfáznom is sikerült.
Ennek eredményeként a maradék Februárban hurutosan köhögtem, de március elejére abba maradt.
Viszont torkom begyulladt és igencsak fájdalmasan és kellemetlenül nyeldekeltem.
És most jön az és, és beindult a vírus hatékonyabban és közölték, hogy légi úton közlekedik.

Nem titkolom igen csak megijedtem, hogy elkaptam.
Felhívtam Dr. teniszpartneremet és elnyögtem mi van velem.
Lázad van? Kérdezte.
Persze lázmérőnk nem volt.
Elmentem a patikába, ahol már maszkban és csak egyenként szolgáltak ki és vettem egy lázmérőt.
Haza érve kiderült, hogy 36.6 ami tökéletes.
Nyugi mondta tudós dokikám a vírus lázzal jár, elégedj meg egy megfázással,
meleg teákat igyál, de most már ne menj az utcára.
Önkéntes karantén, azaz szobafogság.
Már két hete küzdöttem torkommal és rendbejött, de egyik reggel arra ébredtem,
hogy nehezen kapkodom a levegőt és 5 méter után lihegek.
Megint jelentkeztem orvos barátomnál, elmondtam légzési problémámat.
Hát akkor írok neked egy „ antibiokumot” és reméljük rendbejösz.
10 drb-t naponta kettőt vettem be, persze kiegészítő „ normaflore” folyadékkal.
De hiába nem nagyon javultam.
Mindennap értekeztem telefonon orvos barátommal, aki csak úgy mellékesen az egyik legkedvesebb tenisz partnerem.
Mivel nem gyógyultam kiküldte lakásomra az általános, tehát nem a virus ügyeletet.
Megjelent a mentőautó és ketten is jöttek egy idősebb doktor bácsi és egy fiatalember.
Elmondtam panaszaimat.
Megmérte vérnyomásom 130, szívem 60 és meghallgatta tüdőmet.
A tüdőm jobb oldalán talált „ a bázis felett diszkrét crepitációt” legalábis én igy olvastam.
Diagnozis: Bronchopneumon.
Lehet, hogy hibásan olvastam, de igy láttam.
Azt tanácsolta kezelő orvosom írjon fel egy keményebb Antibiót.

 Megnyugtatóan elköszönt és elautóztak.
Dokimat felhívtam, elmondtam és azonnal felirt egy másik, de keményebb gyógyszert.
Telefonáltam fiamnak, aki elhozta a patikából.
Naponta egyet kell bevennem, persze 3 óra múlva a kiegészítő normaflore védelmével.
Már négy nap elmúlt, most Húsvét Vasárnap kaptam be a negyediket.
Igen csak érdekes gyógyszer.
Délután 3 tól 5 ig keményen rám támad.
Ekkor erős szívdobogásom van, kapkodva mélyen lélegzem és lesem az órát, hogy meddig tart.
Persze én a szerencse fia vagyok, mert bár ezt mármint a gyógyszer időszakos támadását még senki nem tudta,
de minden alkalommal, amikor legrosszabbul voltam, valamelyik barátom rám telefonált
és mivel a beszédre koncentráltam, a nehéz perceket szinte elfeledve átéltem.

Most fél 3 van és egy óra múlva támad az antibió.
Nem tudom sikerül e meggyógyulni, de drukkoljatok nekem,
még egy kicsit szeretnék feleségemmel vitatkozni, fiammal és három unokámmal röhögcsélni.
Miénk a remény.

És még a Fullba is akarok írni, remélem fogok.
Szeretettel ölelek mindenkit, persze majd, ha lehet a vírus után. Hát ez volt a Beszámoló GYUpp majdnem 94. ,