Almásy

                              Használt TV

A nyolcvanas években már minden családnak volt Tv készüléke, ezért a használt TV-kre nagy kereslet volt.
A jobban keresők nagy képernyős újabb gépeket vásároltak,
de az egyszerűbb jövedelmű emberek megelégedtek a kicsit használt, de jó állapotban lévő régebbi készülékekkel.
Meghirdettem, hogy használt TV-ét veszek, és esténként, egyik tanulom segítségével jártunk a telefonon felvett címekre,
hogy az eladó gépeket megvegyem.
A megvásárolt gépeket felújítottuk, volt, amelyik kisebb munkával használható lett,
de nagyon sok gépbe új képcsövet kellett szerelni.
Mindazonáltal jó kereseti forrás volt és megérte a rászánt sok munkát.
Hárman dolgoztunk, két érettségizett nagyon értelmes, okos tanulóm és jómagam.
Talán 1985 karácsonya volt a legerősebb, mert naponta legalább két TV-t eladtunk, már Mikulás óta folyamatosan.
Az utolsó napon karácsony előtt, szorgalmas túlóráink miatt, még kilenc darab eladó gépem volt.
Minden használt készülékre három hónap garanciát vállaltam, de a cég jó hírneve érdekében,
a később meghibásodott készülékeket is, díjmentesen kijavítottuk.
Mivel a reklamáció igencsak kellemetlen dolog, természetesen igyekeztünk a gépeket, maximális jó állapotra felújítani.
Hárman dolgoztunk, azért írom többes számban.
Az eladásra váró kilenc gép között volt, egy legalább nyolc éves Orion 403, melynek két rafinált hibája volt.
Először, csak akkor indult meg a nagyfeszültségű, vagyis a sorkimenő trafó, ha a gép jobboldalát öt centivel megemeltük.
Egy vastag könyvet alátettünk és máris volt nagyfeszültség.
Másodszor, 15 perc üzemeltetés után, a képeltérítő fokozat megadta magát
és megállíthatatlanul futott a kép, kedve szerint le vagy felfelé.
Minden normális és abnormális hibalehetőséget végig játszottunk, de a gép csak röhögött rajtunk és önálló életet élt.
Gondoltam ott egye meg a fene, majd az ünnepek után elszórakozunk a javításával.
Öt órakor volt záróra és minden készüléket, mondhatni játszva eladtunk,
csak ez a gazember Orion 403 hibás készülék sunyított az egyik sarokban.
Már a redőnyt húztam, mikor berobbant egy fiatalember, hogy szeretne egy TV-t venni.
Mondtam, hogy csak egy alattomos hibás gépem van, de ezért ez, egyelőre nem eladható.
Mindenképpen meg akarta nézni és megmutattam, hogy csak ferde állásban hajlandó elindulni
és 15 perc múlva biztos nézhetetlen lesz.
Engem ez most nem érdekel, mondta, fontos, hogy karácsonyra haza vihessek egy Tv-ét, és majd visszahozom megjavítani.
Igazán nem jó szívvel, de mivel nagyon erősködött, beleegyeztem, hogy megvegye a készüléket.
Elmúlt a karácsony, majd az újév is, de az én rosszlelkű Orion 403 as gépem, még mindig nem jött be javításra.
Már nyár közepén jártunk, mikor a buszmegállóban összetalálkoztam a csoda gépet megvásárló fiatalemberrel.
Megkérdeztem, hogy működik a karácsonyi ajándék.
Nevetve mesélte: Tessék, elképzelni Mátyásföldre vittem Hévvel és a haverom elém jött biciklivel,
hogy ne keljen cipekedni a készülékkel.
Persze a Restiben megittunk néhány fröccsöt, majd kissé illuminált állapotban,
a bringára tettük a TV-t, és vidáman toltuk hazafelé.
De valahogy lebillent a kerékpárvázról, és több bukfencet végrehajtva nagy durranással kikötött az árokban.

Hát így működött, fejezte be még mindig nevetve, az árokban hagytuk, és kis kölcsön segítségével vettünk egy új TV-t.
Persze nem karácsonykor.

Ugye mondtam, hogy én a szerencse fia vagyok.

Ez is volt már.
És megint csak azt mondom, hogy de jó volt, mert fiatal és erős voltam és élveztem munkámat.