2 Báró Münchausen.
                                                                      2009-07-08

Első spanyol campingünk Playa de Oro, innen folytatom

Tovább utazva a tengerparton, szándékunk volt Barcelonáig elautózni, de ez reménytelen,
mert óriási forgalom volt és lépésben húzva a lakókocsit, már forrni kezdett a hűtővizem.
Az első kitérőnél kiléptem a parti útról, és a részemre teljesen ismeretlen hegyi útvonalon folytattuk utunkat,
mondhatni irányt tévesztve, de céllal Barcelona felé.
Talán 100km.-t haladtunk erdei hegyi, emelkedős, kanyargós utakon, mikor egy különleges pihenőhelyre érkeztünk.
A kétszer két sávos úttest felett, négy széles feljáró lépcső vezetett a másfél emelet magasban épített,
kis városkaszerű létesítményhez.
Itt minden volt, ami egy utazónak szükséges
Három különböző kis étterem, önkiszolgálós, fapados /szó szerint/ és egy csillogóan megterített flancos, ki milyenre vágyott.
Volt egy kis Kaszinó és külön játékterem a srácoknak, ahol
mindenféle hinta, labdajátékok, mini kugli és asztali focik voltak. Három óriási TV a falakon, egy húsz személyes sztereó mozi és egy szikrázóan tiszta mosdó,
ahol pénzbedobással még kádfürdőt is használhattál.
Egy kis bevásárló üzlet is volt, mondhatom tökéletes felszereltséggel és nagyon olcsó árakkal.
Elhatároztuk, hogy bár még csak d.u. 4 óra, de nem megyünk tovább, a délelőtti cammogást itt fogjuk kipihenni. 
Jól tettük, olcsón és jól megvacsoráztunk a fapadosban.
Fiam francia srácokkal asztali focit játszott, mondhatni átütő sikerrel, mert óriási hazai gyakorlata volt,
és ráadásul megismerkedtünk egy magyar házaspárral, akik elmondták, hogyan jutunk legrövidebben és mégis a legszebb úton Barcelonába.
Valóban, másnap tovább utazva, késő délután találtunk, egy aránylag használható Campinget, a Katalán fővárostól 20 km.- re.

 
A következő nap már kora reggel Barcelonába autóztunk, a lakókocsit a Campingben hagyva.
Ugye arról szól a történet, hogy szikrázik a szemem.
Lehet, hogy elfogult vagyok, de ebben a városban minden szikrázóan szép és érdekes volt.
Mivel már másodszor voltam itt, én voltam az idegen vezetőnk és megpróbáltam kis családomnak minden előző ismeretemet átadni.
Három napot töltöttünk ebben a csodás városban, minden alkalommal reggel beutazva és este vissza a Campingbe.
Nem szoktam beszámolóimban felsorolást készíteni, de most leírom, miket láthattunk.
Először a Ramblas, ez egy hosszú sétány, zöld nyírt bokrokkal, a belvárostól a tengerpartig.
A parton Columbus hajója és emlékoszlopa.
Közel a parthoz egy függővasút, mely a Montjuic hegyre repít.
Innen lesétálhatunk a város szívébe, megnézhetjük és elájulhatunk, látva, Gaudi különböző csodás épületeit.

Végül La Sagrada Familia több mint tíztornyú templom csodát, amely leírhatatlanul gyönyörű így befejezetlen állapotában is.
2024 re szeretnék befejezni.
Megtaláltam a Skanzent, ahol az összes spanyol és katalán épület fajták sorakoznak és valóban szikrázott a szemünk.
Maga a város nagyon forgalmas és mégis nyugodt érzést kelt.
Mindenhol széles, fasorokkal szegélyezett utak, pálmafákkal beültetett terek, üzletekkel
és áruházakkal zsúfolt üzleti negyedek követik egymást.

 Hazafelé Marseill-ben töltöttünk egy szerencsés napot.
A város szívében tudtunk parkolni ingyen, valami hajókiállítás volt, díjmentes parkolási lehetőség.

 Rejtő Jenő kedvenc városa, mert légiós regényei mindig innen indulnak.
Óriási vízi élet, kis és hatalmas hajók szelték a gyönyörű tenger öblöt, mely mélyen benyúlik a városban.
Találtunk egy különleges afrikai üzletet, ahol feleségem elemében volt, mert olyan kelméket talált, amilyent még sehol,
és izgatóan olcsó áron.
Mivel ilyen célra külön dugi pénze volt, pedig nehéz vevőnek számit, de itt nagy örömmel és
Rá nem jellemzően, lezserül vásárolt.
Pesti barátnőinél aratta le vásárlása sikerét, mert ilyen extra ruhája, amiket ezekből varrt magának, valóban senkinek nem volt.
Ilyen szövet üzletet még én sem láttam.
Minden anyag egyedi volt, színekben és anyagokban, fémszálakkal átszőve és mégis selyemszerűen leomló
és növényi szálakkal variálva,
szóval volt egy kis szikra a szemünkben.

Tovább utazva hazafelé, felkerültünk a Torino, Milánói sztrádára.
Bizony az ellenségemnek sem kívánóm, hogy erre közlekedjen.
Semmit nem láttam az egész több száz kilométeres útból, csak az egymást félelmetesen előző Kamionok hátulját.
Állandó életveszélyben éreztem magam pimasz, rámenős előzéseik miatt.
Végül elmenekültem az autóútról és mintegy vigasztalásként megtaláltam a Garda tavat.
És, és itt megtaláltam Sirmionét, ami ismét csak szikrát csalt szemeinkbe,
mert ilyen kedves és hangulatos tóparti városkát csak rajzolni lehet.
Majdnem egy egész napot töltöttünk itt és irigyeltük az olaszokat, hogy nem elég a csodálatos tenger, a gyönyörű hideg vizű tavaik.
Nekik még egy ilyen csodás fekvésű és lágyvizű tavuk is van, mint a Balaton,
és van egy történelmi szépségű kis városkájuk Sirmione.

De még nem volt vége szájtátásunknak, mert nem sokára megérkeztünk Bolzanóba,
ami olasz-osztrák város, a két gazdag ország összes szépségét és gazdagságát sűríti egybe.
Maga a város gyönyörű és megint, mint két kutya szaladgáltunk fiammal. Mindent látni akartunk,
a hagyományos olasz épületektől, az osztrák ferde tetejű virágos erkélyekkel díszített szinte falusi házakig,
és az óriási földalatti bevásárló centrumot, ahonnan még kitalálni sem volt könnyű.

Olaszország ebben a régióban összeolvad Ausztriával, és aki még nem volt el sem tudja képzelni,
milyen aranyos, tiszta falvak és kisvárosok követik egymást az osztrák határig,
tényleg szikrázó befejezése volt Talján országnak.

Az osztrák délvidéken Klagenfurt, Graz érintésével, itthon a 8-as úton és az M 7es-en hazaérkeztünk.
Az utolsó szikra Pest látképe volt, a Gellért hegyről az Erzsébet hídra és a Dunára tekintve,
és nem szégyenkezhetünk, mert méltó az eddig magasztalt, idegen szikrát kiváltó szépségekhez.
Isten bizony még folytatni fogom, mert vagyok olyan önző, hogy saját magamnak visszaidézzem ezeket a szikrázó szépségeket.