A szerszám

                                                                        2016-06-14

Ezt a kis írásomat már 4. éve tartogatom.
De látva a TV.-ékben a sok műfogsor ragasztó reklámot,
azt gondoltam, hogy én sem leszek szégyenlős.

Motto: A tárgyak rosszindulatúak!

A vajas kenyér is mindig a vajas felére esik, ha véletlenül leesik.
Csak egy percre megyek el a TV elől, és tuti, hogy gólt kapunk.
A mobilom is akkor szólal meg, ha mindkét kezem foglalt.

Amit most írok, sajnos megköveteli, hogy beengedjem kedves olvasóimat az intim szférámban.
73 éves koromig három remek híddal a számban megúsztam, hogy műfogsorom legyen.
A felső metsző foghidam volt a legszebb és legstabilabb.
Két erős tartó fog és négy porcellán fogpótlás villogott arcom közepén és magamban csak Erzsébet hídnak neveztem.
De az idő vasfoga erősebb volt és egy nyári szalonnasütés közben, beleharapva a zsírral becsöpögtetett kenyérbe,
Erzsébet kimozdult és majdnem lenyeltem a szalonnás kenyérrel együtt.
Ekkor kényszerültem egy teljes felső műfogsorra.
Fogorvosom előkészítette és fogtechnikus barátom megépített részemre egy remek komplett felső műfogsort.
Ennek már közel húsz éve és most már talán a negyedik és egyre modernebb fogsor villog arcom közepén.
Persze ez olyan dolog, amit lehetetlen titokban tartani.
A családban mindenki tudja, még a két kisgazember unokám is kacag rajta,
hogy nagyapi ki tudja venni felső fogait a szájából.

Eddig csak bevezetés volt, most jön, amiért és amit írok.
Délelőtt fél 12. Jövök Nissanommal hazafelé, naná, hogy a teniszpályáról és utam párhuzamos a vonattal.
Fáradt vagyok, de jó hangulatban. Rádiómmal duóban énekelek.
A vasút és utcám között, egy kicsit romos téglakerítés húzódik.
60-nal megyek, de a vonat a túloldalon legalább 90-nel süvöltve száguld el mellettem.
A rozoga kerítés tetejéről porfelhő száll kocsimra.
A nyitott oldal ablakomon keresztül egyenesen arcom közepébe.
/Szívem szerint azt írtam volna, hogy a pofámba, de drága „Anna 1955” ezt letiltotta./
No fene, mondom és zsebkendőmet előhalászva letörlöm arcomat
és kicsit későn, de felhúzom ablakomat.
Érzem, hogy egy mikró porszem fogsorom alá került és erős szúrós fájdalmat okoz.
Időközben elérem a forgalmas külső körutat és maximálisan oda kell figyelnem a csúcsforgalom miatt.
Megállni nem lehet.
A porszem nem kímélt, egyre jobban szúrta szájpadlásomat.
Jobb kezemmel kivettem számból fogsoromat, addig balkézzel vezettem egy darabig.
Na, mondom ebből elég, a rádióm alatt van egy kis polc, ahol általában a napszemüvegemet tartom.
Úgy gondoltam, egyelőre odateszem fogaimat.
Lepillantottam, láttam, hogy elfér a napszemüveg mellett.
Szándékom volt letenni, de kezem hozzáért a bot sebváltóhoz.
Persze gazember fogsorom azonnal akrobatává változott.
 Kiugrott kezemből s egy dupla szaltóval az anyósülésre esett, majd onnan lepattanva, eltűnt szemeim elől.
Nem törődtem vele, tudtam, hogy puhára esett s magától nem tud kimenni a kocsiból.
Gondoltam, ha megállok, felkutatom.
Elautóztam a kis piacig, kerestem egy aránylag nyugodt parkolót.
Megálltam, és próbáltam fogaimat megtalálni.
Szemmel látható helyen sehol nem volt.
Minden résbe belenéztem, sehol.
Végül az ülés alá kukucskáltam, persze hogy ott volt a leghátsó részen.
Ha akartam volna sem tudtam volna oda bedobni.
Na, nem tolsz ki velem, gondoltam, az ülés mozdítható, és előre húztam.
Már csak ki kellett volna venni, de kezem nem fért az ülés alá.
Azért megpróbáltam kezem bedugni, de csak beljebb toltam, megfogni nem tudtam.
Akkor hazamegyek és készítek egy drótkampót és kipiszkálom.
Már visszaültem kocsimba, mikor mafla agyamba beugrott, hogy kis kézzel kivehető.
Nekem négy kiskezem is van, két remek unokám birtokában.
Azonnal felvívtam kis menyemet. / Virág /
Szerencsémre másodikra felvette. Nagyon elfoglalt, két Magazin főszerkesztője.
Meglepődött. Jaj, Gyula bácsi mondta, valami baj van. hogy nekem telefonál?
Elmondtam fogsorom bujkálását, és hogy nagy szükségem lenne az 5 éves Bubuka /Nimród/ kis kezére, mint szerszámra.
De Gyula bácsi, mondta Virág kacagva Bubuka Oviban van és nővére Dorka /10 éves/ megy érte fél 4 re
és én megyek kocsival értük az első sarokig.
Rendben akkor fél fogsorral eszek valami könnyen ehetőt és 4 re odagurulok házatokhoz.
Eddig nem mondtam, hogy Csömörön laknak.
Ott van az iskola és az óvoda is, persze oda kell autóznom.
Ettem egy adag húslevest és elkerültem az éhenhalás határát.
Négy órára megérkeztem. Dorka és Nimród már izgatottan a kapunál, az utcán vártak.
Mindketten kíváncsian belestek az ülés alá, ahol „fogam” rejtőzködött.
/Ezután fogsoromat csak fogamnak nevezem./
Dorka már 10 éves és erősködött, hogy ő próbálhassa meg elsőnek.
Bemászott az üléshez, elérte ujjaival, de megfogni nem tudta.
Kénytelen volt átengedni a terepet Bubukának.
Bubuka bemászott és egy hanyag mozdulattal kivette fogamat.
Az Ő kis keze volt a tökéletes szerszám!
Büszkén felmutatta, majd hangosan nevetve elszaladt vele.
Dorka persze utána.
Ha egy kis szerencsém van, mondtam a hancurra megjelent Virágnak, összeverekednek és sikerül eltörni fogamat.
Dorka nem könnyen, de elvette Nimródtól.
Diadal ittasan magasra emelve átadta nekem, a súlyosan koszos, de sérülés nélküli fogamat.

 Virág egyfolytában kacagott és azt mondta:
Igaza van Apinak /fiam/, Gyula bácsit nem lehetne kitalálni.

Tanulság: Általában jobb, ha csukva tartom a számat.

Utóirat.
Csak irigyelni tudom 4 évvel korábbi 91 éves fiatal koromat.
Még tudtam futni, teniszezni és motorozni is.
Ez most már nem megy.
A motort tettem le először, mert bizonytalannak éreztem magam és a motorozás élménye átalakult veszélyhelyzetté.
93 éves koromig teniszeztem, de fizikailag legyengültem.
Kis mozgás nagy lihegés és futásról szó sem lehet.

 Autót még tudok vezetni, ezt ugye ülve kell és még fogsorom is működik.
Fejem is használható, persze rövidtávú memóriám állandó ellenőrzést kíván,
és a nevekkel is állandó küzdelemben vagyok.

Ennyi és írok, amíg tudok.
Kézcsók a nagymamáknak GYUpp.