3 ELDORÁDÓ
                                                                   2007 03 10 Harmadik rész.

És még nincs vége sivatagi beszámolómnak, mert szinte az én kedvemért felépült benne először a Kisstadion.
Itt minden Vasárnap fantasztikus bokszmeccsek voltak,
ahol hetente nézhettem Pap Lacit, Torma kettőt, vagy Marton Jokkát és a nehézsúlyú Bene III-at.
Minden Péntek este Pankráció volt és hihetetlen élmény volt a hatalmas testű Gladiátorok tigrisugrásokkal sűrített küzdelme.
És el ne felejtsem itt volt a Postás foci és gyephokipálya a sivatag ellenoldalán.
Ahol az utcánkban lakó, de nálam két-három évvel idősebb barátaim játszottak, zöld postás dresszben.
Minden játékos személyes haverom volt és mivel idősebbek voltak és csapatban, egyesületben focizhattak,
bizony egy kicsit irigykedtem, de teljes erőmből drukkoltam Nekik minden Vasárnap délelőtt.

 Szóval így zajlott Eldorádóban a Vasárnap:
Reggel kilenckor Mise a Domonkos templomban, ez nagyon fontos volt, mert itt lehetett esetleg lányokkal találkozni,
bár általában, csak messziről bámultuk őket.
Utána rohanás a Postás foci pályára, mert barátaim, az Aréna úti Havai nevű testvérpár játszott a csapatban.
Ha még egy kis idő maradt ebédig, akkor megnézhettük a gyephokizó szép csajokat.
Majd rohanás haza, mert már az asztalon volt a hosszútésztás fantasztikusan finom húsleves.
Az elmaradhatatlan rántott hús sült krumplival, magyarul rosseibnivel és valamilyen házi készítésű süti,
ami nagymama receptje szerint készült.
Délutánra csak akkor maradt, ha sikerült eldugni elölünk.

Majd ezután két kör a saját bringával az Abonyi utcában és utána spuri a Millenáris bringapályára Szekeres nézőbe,
vagy Pap Lacit megnézni a zsúfolt Kisstadionban.
És nem hagyhatom ki néhány évvel később a Honvéd kosárlabda csapatot, ahol mindenki jó barátom volt,
/ ha pimasz vagyok, mondhatnám én tanítottam a „kétmétereseket” teniszezni/.
Simon Jancsitól Cinkán Tibor-ig és vezérük Greminger Jancsi, minden idők legjobb irányító játékosa
velem majdnem testvéri kapcsolatban volt.

1955-ben a Népstadionban kialakított kosárlabda pályán, kosaras barátaim óriási örömömre, a döntőben megverték a ruszkikat.
És megnyerték nekem és nekünk, magyaroknak az Európa bajnokságot.
Na ugye, hogy itt van Eldorádó.

 Visszatérve kamaszkoromra.
A Kisstadionból kijőve még nem volt vége a napnak, mert még csak 9 óra volt
és elmehettünk a Glória mozi kultúrtermébe.
Ahol Vasárnap lévén zenés műsor volt, fiatal művészekkel,
pl. Tabányi Misit is/ most 95 éves és még nemrég szerepelt a TV-ben/ itt hallottam először tangóharmonikázni.
Nekem különösen emlékezetes ez a hely.
7 éves koromban a karácsonyi betlehemi játékon, mint pásztor szerepeltem, vastag szőrű subában
és még szövegem is volt, mert azt kellett mondanom: Nézzétek, uj csillag ragyog az égen.!
De ez semmi, mert a kis Jézust három éves öcsikém alakította. Fehér hosszú ingben
és piros papírból készült glóriával a feje körül.
Valahol még megvan Róla, mármint Sanyikáról készült Dia felvétel.
És most figyeljetek, mert itt táncoltam először életemben lányokkal, tizenhárom évesen, kockás bricsesz nadrágban.
Mert ugye hosszú nadrágom még legalább három évig nem volt.

Ugye, hogy itt van az a fránya Eldorádó.
Na, most azt mondják, hogy az arab emírségekben, főleg Dubaiban a homokból városok és turista paradicsomok nőnek ki.
De kérem szépen ez repülővel is legalább hat óra.
Nekem itt az orrom előtt, tényleg karnyújtásnyira, egy köpésre tőlem, hirtelen egy beton monstrum emelkedett,
közel 100.000 néző számára, mert a sivatagomba felépült szinte nekem, saját használatomra a Népstadion.
/És mérnök öcsikém is részt vett a tervezésben és építésében/
Noch dazu mondaná a művelt francia németül, még a magyar futball is aranykorát élte
és módom volt rekedtre ordítani magam a Népstadionomban a magyar-angol 7:1 es meccsen
és drukkolni Puskáséknak a catenacciot játszó olaszok ellen, persze két gólt azért rúgtunk.

Hát igen, nekem itt van Eldorádó.
Még sokat tudnék írni Eldorádómról, és lehet, hogy folytatni fogom.
Hajrá Magyarok!!

Utóirat: Elnézést kedves „fényesi” barátom, hogy ebben a jómagyarfocinélküli időkben,
van bátorságom írni az aranycsapatról.

Utóirat 2 : És még nem beszéltem Eldorádómban a Városligetről, a ligeti tóról, a Hősök teréről, a Vajdahunyad várról,
a Közlekedési Múzeumról, a Szépművészeti Múzeumról,
a Nagycirkuszról és a világhírű Széchenyi fürdőről. Legközelebb”Róluk” írok.