az óév hozzám menekül
kemence torkából árad felém
izzó parázstól sül
ropogósra a kalácsillatú remény
kisded emlékek szíve dobban
tűlevelekkel üzen
újra a havasi táj
szinte karnyújtásnyira
csilingelő lovakkal
tovasiklik a kocsiszán
sivár lelkem
szerelem szomja
áldott imádkozás
adventi gyertya
imbolygó fényénél
beteljesül a várakozás
orgona hangján
millió szívből
megannyi óhaj
égbe száll
ha énekre nyílik
kitörő örömtől
sok piciny gyermekszáj 

          (2000 december)