Sejtelmes fénnyel ébred a hajnal,

Tele a levegő vidám madárdallal.

Félig nyitom szemem, még nem kelek fel,

Élvezem hangját, fényét, illatát

Mind e csodának, mi elém tárul az ablakon át.

Előbújnak a nap sugarai a reggeli párán át,

A leveleken, a harmatból pókok fonnak hintát.

Kicsit nyitva szemem, még nem ébredek fel,

Álmodom tovább, hogy Te is látod velem,

De hiába nyújtom kezem, rég nem vagy mellettem.

A simogató napsütés bántó fénnyé fajul,

A csicsergő madarak éneke rikácsolásba fordul.

Nyitva van a szemem, most már felébredtem,

Eszembe jut minden: elváltunk egymástól,

S én hagytalak elmenni, egy régi hajnalon,

Már tudom, hiba volt, mert hiányzol nagyon.

Nyitva már a szemem, gyorsan felkelek.

Megyek, ha még nem késő, megkereslek Téged,

És a következő hajnal talán újra melletted érhet,

Simogató napsütéssel, és csicsergő énekléssel.