http://youtu.be/rrrXUBkX3_0

Mióta várlak e templomi csendben,
csak a tó tükrén csacsognak csillagok,
ma Zeusz sem dől itt nádkerevetre
a fehéren cikázó fényszálakon.

Imákat mormol a parti magányba
az ébredő Hold, s langyos szél a dalász,
hámlott fakérgen szívek várnak párban,
csak az enyémet rejti még gyantamáz.

Mézgás cseppekbe emlékeink zárva,
utat magamból hozzád hadd rajzolok,
tükörég vásznon holdezüstbe mártva
- keret a világ -, s ecseted én vagyok.
*
ZsZs