Kényszerhelyzeteknél

az isteni fohász

ajkaink vendége,

amely által erőt

merítünk mindahhoz,

ami felé tartunk.

A hit az a forrás,

amely segít abban,

hogy tovább folytassuk

cselekvésünk láncát,

dacolva mindazzal,

ami hátráltatna.

Hitetlenségünkben

„én Istenem” sóhaj,

lendületbe hozza

lankadó erőnket,

mely szükségeltetik

az eredményekhez.

Sokszor elfelejtjük,

sikereink nyomán,

hogyan is jutottunk

eredményességre,

mikor már lemondtunk

e lehetőségről.

Ilyen hát az ember,

tisztelet, kivétel

elenyésző számban

található csak meg,

aki elismeri

a felsőbb segítést.