Éberségem lankadása

a víziók láncolatát

indítja el, amit most már

a kolompoló juhnyájak,

a dübörgő autóhad,

csendet parancsoló erdő,

virágos mező és tavak,

a távolodó vonatfütty,

versenypaták dobogása

sem képes már megszüntetni.

Kikapcsolt érzékszerveim,

az információk nélkül,

fáradtságot pihentető,

nyugalomra kapcsolódva,

környezetsemlegesítő

állapotot igazolnak.

A varázslat erejével

igyekeznek megmutatni,

hogy az agyam működése

nem állhat meg, ilyenkor sem.

Amit érzek, tapasztalok,

csak agyamnak köszönhetem,

vízióim sokasága

ennek a bizonyítéka.

A kedvesem selymes hangja,

amint nevem szólongatja,

képes engem ébreszteni

érzelemdús erejével.

Érzékszerveimre hatva,

megszünteti bódulatom.

Bódulatból bódulatba,

változom e kedves hangra,

mert az agyam kikapcsol már,

érzelmet diktáló szívtől.

E bódulat milyen csodás,

szívet melengitő áldás

járja át az ereimet.

Kedvesemhez közelítve,

lobbanok én szerelemre.