Magas hegyek ormán járva

letekintek a völgyekre,

a lelkemnek tágas tára

késztet ezzel érzelmekre.

Mily sok csodát érzékelek,

bár csalókásak a képek,

eső utáni látványként

megillet a szivárványkép.

Kör alakú  ívelése

láthatárnál hogyan vész el,

a fehér szín bontásával,

a színek sokaságával.

Felül mindig a pirossal

és alul az ibolyával,

duplázódik is magával

színeinek fordultéval.

Egyéni a szivárványom,

helyzetemmel alakítom

a nap visszavert fényeit,

esőcseppen töréseit.

Körívének a nagysága

befolyásolt, nap állása,

napkeltekor és nyugváskor

legnagyobb a láthatáron.

A napkeltét és nyugvását,

vörös színben palástolást,

a hegyekben zöldre válhat,

mikor a nap már lebukott.

Felettem a kéklő égbolt,

fekete a légkör felett,

ezen ellentét forrása

légkör szennyezett nagysága.

A menedék házhoz érve

a kis szobába betérek,

a gyenge alkonyi fényre

színes virágok szürkültek.

A reggeli ébredéskor

erős napfény ablakomon,

virágaim fehér fényben

pompáznak, de csak e színben.

Tünemények sodrásában,

érzelmeim vonzásában

csodálattal tölt el mindez,

felvillanyozva kísértet.