Beállt a tél
Éji fagyok, hideg szelek
előhírnökei voltak,
hogy megváltozik az évszak
és így vége lesz az ősznek.
A hóesés érkezése
sűrűn hulló hópelyhekkel,
ezeknek incselkedése
kavarodó keringéssel.
Egymásba fogózkodással,
mint a csintalan gyerekek,
határozott biztonsággal
az arcomra telepedtek.
Gyermekkori emlékeket
idézett a jelenlétük,
mikor úgy vártam a telet
és egymással szembesültünk.
Hógolyókkal csatároztam,
a lányokat megmosdattam,
a pirossá vált orcájuk
diktálta az új szívritmust.
Társaimmal nagy hóembert
készítettünk hamarjában,
képzeletünk sokat tervelt
a közös játékainkban.
Szánkót, sílécet faragtunk,
befagyott tón korcsolyáztunk,
telítve a boldogsággal
és üres gyomor korgással.
Gondolataim a jelent
elemzik, tünetesebben,
hol a gyermek megkap mindent,
hiány van a nevelésben.
Új technikai vívmányok,
környezeti csábítások
már nem elég kelendőek,
csak a menős komputerek.
A kapott információk
sokasága érthetetlen
és az agresszív játékok
törést hoznak életükben.
Kiúttalan állapotok
jellemzik az ifjúságot,
közbe lépnek már a drogok,
nyújtva egy szexes világot.
Mély érzelmeknek hiánya,
üres lelki szenvedések
lesz ifjainknak világa,
mivel felkészületlenek.
A nevelés nagy tudomány
elhivatottsága folytán,
a tehetség adománya,
pedagógus fegyvertára.
A nevelés hit kérdése
korlát nélkül jelenítve,
magad mutatott példákkal,
szellemiség nyújtásával.