Én csak…

Én csak a szavadra figyelek
gyermeteg asszony, anyányi gyerek,
s elrejtelek,
ha nyelvedről fakadó igék
miatt üldözne pribék.
Ha befogad majd a nemezsátram,
előítéleted levetheted bátran.
Szavad tavaszi Nílus áradás
- örök lázadás -
termékeny iszapja,
csillagok járása szépen kiszabja.
Televényedbe életmagot hintek,
a sűrű vetésből gyakran kitekintek.

Addig is viseld erényed övül,
páncélod lesz egyszer, ami reád kövül.
Erős váradtól rettennek a szörnyek,
de maskarás hősök júdáscsókja öl meg.
Mondd, ki játszik majd veled,
ha elhagy az utolsó lehelet,
mely lehet bár angyalok hallali hangja,
szétmarja húsod az irigység-hangya.
S ha békává züllött az agg királyfi,
igazadért ki fog majd kiállni?