Kolozsvár, kincses városom

Üdvözlégy kincses városom,
hol a kő régmúltat idéz,
moha nő már a várfokon,
s nem ontja vérét a vitéz.
 
Bölcsőd királyfit ringatott,
s bár szenvedtél is eleget,
de történelmet írtak ott,
ahol az oszmán remegett.
 
Skóláidban hitet tanult,
s hitt a tanokban száz diák;
gyöngyként fénylik most is a múlt,
regélnek róla Korvinák.
 
Magas tornyodról a kereszt
mart sebbe, mély gödörbe néz,
vízköpőd könnyeket ereszt,
a Fellegvár fent ködbe vész.

Mátyás elmereng bronzlován,
csatára többé nem vezet.
Felhő ül sziklahomlokán,
ejt zöld patinakönnyeket.

Más zászló leng már a rúdon,
más nótát sodor ott a szél,
s a szép Monostori úton
magyarul senki nem beszél.
 
Siratlak, kincses városom -
kifosztott régi szeretőm.
Az éj lidérce átoson
a Házsongárdi temetőn.      

2011. július 13.