Védd magad!

Motto:
Búcsúzni indultak szép mesék,
visszaálmodott múltunk kottáján
skálázik a megvénhedt idő…
(Nagy Zsuzsanna: Védtelenül)

Görcsösen fogjad szép meséd kezét,
idők vad szele még ne tépje szét!
Mert köt a régmúlt, és óv a jelen,
sikoltva szökne bár kottajelen.
Basszuskulcsra zárva, foglyod marad
a lélek vásznán festett pillanat.
Maradjon itt az illó szenvedély,
füledbe harsogja, hogy szenvedj, élj,
könnyen ne add a léted, se hited,
óvd a mesét, hisz mindig segített!
A falakról kígyózó veríték,
szellem vérleple, nem lesz teríték
asztalodnál, bár árnyak réme ül,
látszat-lét börtönére fény derül.
Mi szép, és való, tíz körömmel védd,
csak el ne engedd szép meséd kezét!