Az ősz válasza

Mottó:
„Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,
nem látod veszted a túlvilág ködében?”
(Kovács Daniela: Te szép versekbe vágyó)

Indulnom kell Kedves, ne ejts könnyet értem,
forog a napóra, egy álom lejárt.
Bár e szerelemben sok szépet megéltem,
ellobbanó lángom szürke ködre vált.

Gúnyám sem a régi, sietnem kell máris,
foszló rongyaimba beletép a szél.
Körös parti fűzfán fagyöngy a kaláris -
nászi ajándékkal erre tart a tél.

Bágyadt fénysugáron még meglátogatlak,
s hogyha értem vágyad olykor felzokog,
- köszönd meg a késő őszi fuvallatnak -,

arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok.

2011. 11. 13.