Szilágyi Ferenc Hubart:

Őszi sanzon

Rozsdamarta szívemben az ősz
bágyadt vággyal csendben elidőz.
Falu végén bádogkrisztus áll,
megváltáson némán hezitál.
 
Jégkoktélba rejtezett a nap,
a szél foga most beléharap.
Megborzongnak az út menti fák,
vállamon sír már a nagyvilág.

Meleg konyhát álmodik az est -
lilára hűlt élettelen test.
Sós könnyeim mohón nyelem én,
lelóg lábam a hold peremén.