Szilágyi Ferenc Hubart:

Kompromisszum

Szerződést kötöttél rég a sorssal,
fogadkoztál: majd betartom én!
Hogyha kell, hát beéred a torssal,
s nem baj, ha az ágyad kőkemény,

de megtestesül majd a költemény!

Az öregség szigorú fiskális,
számon kéri most adott szavad.
Megdorgál, és olykor konfiskál is,
ujjat húzni vele nem szabad!

Csorduló könnyed patakká dagad.

Sárgult lapon ott szárad a tinta,
lélek fázik, béna test remeg.
Verstöredék, félszeg sorok, mint a
régi álmok, szertefeslenek.

Némán bámulnak rád az istenek.

2011. 11. 30.