Szilágyi Ferenc Hubart:

Biztató

(Időmértékes átirat)
 
Nyarunknak álma véget ért,
de mégse hidd, hogy elmaradt!
Ne ejts könyűt a meg nem élt,
remegve vágyott percekért,
reánk talál a pillanat!
 
Szobánkba űz a zord idő,
a sár, a fagy, ha meggyaláz,
lidérces álmok éje nő,
de böjt felé a szédítő
tavaszt idézi már a láz.

Nyarunk hevében újra gyúl
szemedbe már a fényszilánk,
virít a rét, az ég azúr,
madár dalára zeng a húr,
s lobogva ég a régi láng.
 
Riszál a búza, lesz kenyér,
virágok ajka mézet ád,
karomba már a szél sem ér,
s ha egybe forr a két tenyér,
szemem nevetve néz reád.

2012. április 8.