Csattog a busz, fogam kattan, nyelvem már rég elharaptam. Csupa kátyú ez az aszfalt, ilyet Nyugat nem tapasztalt. Utazunk mi, lábon állva, lökdösődve, kiabálva. A levegő, mint a szappan, zsíros, nehéz juhászszag van. Nagyváradig zötykölődve felfordul a gyomrom tőle. Izzik a lég, mint a katlan, modorunk is faragatlan. * Uram, itt tessék megállni, mert én ki akarok szállni! Eperfának nekidőlve okádok egy szegélykőre. Agyontaposva a lábam valahol, „Európában”.
