Szilágyi Ferenc Hubart:

A kétely árnya

Kihunyt a régi tűz, az éj ködöt szitál,
dereng a lámpafény, sötét a macskakő;
köhint a kósza szél, a fák között zihál.
Parányi most a lét, de árnya nagyra nő.
 
A hitre szűk e test? Avagy felold a tér?
Megáll a vén idő a járdaszegleten.
Talán a félelem szavára zúg a vér,
a lelki otthonom kis ablakát lesem.
 
Találgatom csupán, a béke hol lakik;
az elme nyugtalan, ha néha elmereng.
Hiába vonzaná a vágy az ablakig,
ha ott a félhomály, a kétely árnya leng.