Gyorsabban múlnak a tavaszok,
az idő pálcát tör felettem:
Igazzá nem válnak a gazok,
Ádámmal az almát megettem.
Szánhatom, bánhatom bűnömet,
rám is az őseim sorsa vár,
mert amit az ember elkövet,
az eső azt le nem mossa már.
Tudom, hogy megváltás kell nekem,
ezért hát az időt nem lopom,
és amíg tanulok nyelveden,
megkérlek, legyél a mentorom,
s bocsásd meg vétkeim, Hercegem,
nékem a vers lett a templomom.
