:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Halkuló szerenád
(Versem első két sorát H. Gábor Erzsébet adta.)
Látod a sast ott fenn a magasban? - sorsa az égbolt.
Nékem a sorsom a Föld, szárnyam a képzeletem.
Kergetem álmom, s vágyom az egykori szépre; de rég volt!
Ébred a hajdani cél, s fáj, mire észreveszem.
Szikra ha pattan, dobban a szívem, perzsel a vérem,
ritmusok árama fűt, úgy fut a testemen át;
s szól az időnek bölcs szava, feltart már a szemérem,
fékezi vágyam egy őr, s halkul a szép szerenád.
(94 szó a szövegben) (356 olvasás)