:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Nektárra várva
Lefagyott a szőlőnk tavasszal,
reménnyel maradtunk, malaszttal.
Aztán még jött rá egy jégverés,
ezért lesz a termés oly kevés.
Az ördög a mérgét kiadta,
nem gyötröm már magam miatta.
Egy szép terv mégiscsak született:
megtartjuk így is a szüretet!
Eljön majd a sógor, a koma,
lesz is itt nótázás, lakoma!
Fényesen néz ránk a magosság,
a lányok a szőlőt tapossák.
Villantnak szép, formás combokat,
asztalon jó fánkból domb fogad,
húsleves gőzölög, pára száll,
és a nagy tornácon áll a bál.
Amikor susognak már a fák,
szétszéled a vidám társaság,
az égen telihold araszol,
itt lenn meg száz tücsök dala szól.
Amíg a présből a must csorog,
égő szám csókodért kuncsorog.
Csalódott leszek ám, ha fanyar,
nektárt vár szüretkor a magyar!
(100 szó a szövegben) (388 olvasás)
