Letűnt kor álmai
Szilágyi Ferenc Hubart:
Letűnt kor álmai
Meleg szobámban ülve a régi dal hat itt,
a rádió ma ontja a báli jó zenét,
s ha visszahozza most a letűnt kor álmait,
talán meg is maradna, de küldöm én feléd.
Együtt a régi bálban. A polka ritmusán
vadul dobolt a szívem, agyamba szállt a vér.
A látszat oly csalóka, s a csók a tánc után...
(A lelke ott se járt, csak a teste volt kacér!)
Sok év repült azóta a szárnyain tovább,
de nem feledtem azt a homályba tűnt csodát.
Az ember ily silány, vagy a sors a mostohább?
Ma gyűl a könny szemembe, de szívem elbocsát.
|
|