a bárban
a párkányi hídnál
villogó
őzszemeddel
szíveddel hívtál
felismertelek
ősi múltból
Te vagy
kit kerestem
senkit így még
nem szerettem
erő a tétovaságban
szó a némaságban
Végtelenség
az ölelésben
éjjel egymásba vesztünk
(gondolják
ez lesz a vesztünk)
kegyelem ez csoda
éljünk égjünk
repüljünk
ne legyen vége soha!
