Ami elmúlt, hol marad?

     Hogyan definiálható a múlt? Az idő, és annak három fajtája, mint tudjuk mind-mind ember által kitalált fogalmak. De míg a jelent érzem, a mostot, addig felmerül a kérdés, a múlt hogyan érzékelhető? Hogyan tudjuk, hogy létezik, ha létezik akkor valahol lennie kell, vagyis meg kellett hogy ,,maradjon” valahol. Ellenkező esetben a múlt nem létezik.
     A múltba nem lehet visszatérni. Egyetlen valamelyst megfogható módja a múltnak az emberi emlékezet, emlékek halmaza. Tehát az emlékeink, ami csak múlt lehet. Vagyis az emberek emlékei egyenlőek a múlttal. Ennek egy kisebb halmazát képezik az álmok. Az álmok ugyanis csak olyan képeket vetítenek elénk, amit valahogyan tapasztaltunk, emlékezik rá agyunk.
     De ha nem emlékszünk valamire, akkor a múlt nem is volt, vagy durvább kifejezéssel inkább meghal. Hol van például az az ember aki általános iskolában nem-emlékszem milyen napi gondolatok jártak fejében hova ment mit csinált mik voltak vágyai? Eltűnt. Az én volt vagy egy másik ember? Kétségkívül a múlt, de létezett? És a többi ember, minden nap a lefekvéssel örök nyugovóra tértek? A tegnapi én is? Vagy most is él, örökkön örökké az a pillanat? Úgy tűnik a múlt minden pillanata öröklét vagy sohanemlét. Melyik a helyes?
     Gondolkodom tehát vagyok. Ez a kifejezés pontatlannak tűnik. Arról gondolkodom, hogy vagyok, tehát vagyok, hangzik megfelelőbben. Mert ha akár csak egy pillanatra is nem koncentrálok a létezésemről való gondolkodásra, például játszom, akkor nem vagyok. Ezért is nevezzük a jelenséget kikapcsolódásnak. Noha ugyanúgy bármilyen tevékenység megfelel.
     A múlt folyamatosan apad előlünk a felejtéssel és újraképzi magát a tapasztalással. Amit felejtünk, új dolog lép a helyére. Leszólít egy bölcs öregember az utcán, hogy ő sokkal tapasztaltabb. De miben? Amit tapasztalt, javarészt elfelejtette, amire nekem van szükségem, például az internettel kapcsolatban, ahhoz pedig végképp hasztalan a tudása. Sőt, lehet hogy nem is egy nyelvet beszélünk.
     De ez mind elmúlt. Itt egy üres, fehér lap állt eredetileg, az hol maradt? Csak az én fejemben, nektek már az lesz a múlt, hogy itt egy teli lap van, hiszen azt tapasztaljátok először. Ezért van az, hogy annyira aggódunk ne vegyék mások észre műveinkben a számunkra égő és kirívóan egyértelmű dolgokat. Feleslegesen. De majd mi is elfeledjük, kell a hely.