Amikor...


Az élet virágának kinyíltával
Mikor előbújt a földből
És letette gyermekét
A gyermek a Tankréd nevet kapta
S már talpig páncélban
Masírozott a többi lovaggal
Hogy pallosával
Segítse Jeruzsálem ostromát

Aztán ahogy elfáradt
Isten visszavette az életét
És újra elhintette a földbe,
Hogy mint Joáhim
Kerteket műveljen
És a jószágokat sokasítsa

Joáhim elment panaszkodni Istenhez, aki
Ezúttal egy Hánszot faragott
A gyurmából, mely kőműves
Tudományát elcserélte
Egy puskára
Hogy az első sorból
Rohamozhasson MG 42-esek
Monoton arató dalában

Majd Huanként ébredt az élet virágából
Átnevezte magát Szerzsre
mégis tehetetlenül tengődött, ameddig el nem jött
Az idő hogy a lefolyóba nézve
Húsa és csontjai átszippantódjanak
A lefolyó túloldalára, honnan nézve
Az e világhoz vezető út csak egy fényfolt volt

Aztán sokáig nyugodott
Mígnem hamvaiból
Strogg kapitányként
Ismertté nem vált
Fürge bárkájával

S ez is elmúlt,
Mert a földek kiszakadtak pályájukról
mígnem a túltágult világegyetemmel
Újra összetöpörödtek,
hol egyelőre csak egy Tankrédnak
Volt férőhely