Nyeremény (vers)

Az utolsó Rákócziból
Kaparósat vettem
Sorsomat a körmömmel
Hamar felfedeztem

Kertes házat autót
Derék asszonyt mulatóst
nyertem
Mindenkinek a kölcösönét
Vissza is fizettem

Kastélyomba személyzet
Derék asszonynak cselédek
Kocsimhoz értő kéz és
Barát  ki idejét áldozni kész
Kellett

Ám idővel
A sürgés forgás elől
Felköltöztem egy nyugágyra a tetőn,
Ott hevenyészve távcsővel
pásztáztam a tájat merőn

s Észre vettem régi szobámat

Észre vettem
Hogy a régi garzon
Az a kis lyuk ahol éltem
Mennyivel jobban
Átlátható volt
Egyetlen szobácskájával
Mint ez az éden

Egy kecses szélforgót fújok
Az csak pörög és pörög
Ha elfogy a pénzem
Talán vissza is költözök




Nyeremény (próza/dráma)

1. jelenet
Vidéki villa földszintje. Középen heverő, balra két komód, jobbra hatalmas szárnyas ajtó. Heverőn ötvenes férfi, kiöltözve jön az asszony le egy csigalépcsőn, majd ballag a bejárati ajtó felé. 

-Még mindég a díványon fekszel?
-Kijár a pihenés.
-Az.
-(emelkedő hangon) Lekapartam a tizenkettőt vagy nem kapartam le? Na és a huszonötöt?
-Hogyne, de
-Koncentrálnom kell különben is.
-Talán elmehetnél, tudoood, csinálni valamit.
-Megőrültél!? Ennyi pénzzel? Sose dolgozom többet. Kivéve ezt.
-Na jó, elmentem.
-Jó! (puffogva)

2. jelenet

-(heverőn, hangosan gondolkodik, nézők felé) Átkozott nőszemély! Eljár itthonról lépten-nyomon. Nem csoda, hogy feloszlattam a vállalkozásomat és szélnek eresztettem a vízvezeték szerelő csapatot. Legalább nem a saját otthonomban csal meg a hárpia.

(Feltápászkodik, az egyik szekrényből öltönyre vált. Kimegy az ajtón, kisvártatva visszajön. Egy sorsjegyet tart a kezében, felemeli, az égre néz.)

-Ó Fortuna, kérlek add hogy ismét nyerjek, meghajlok hatalmas, végtelen jószándékod előtt! (letérdel) Úgy legyen. (feláll, középre tol egy kis üvegasztalt, rajta egy díszes doboz) Ó Fortuna istennő, kérlek szánd meg elveszett gyermekedet. (Kibontja a dobozt, négy színes gyertyát gyújt az asztal sarkain, középre helyezi a sorsjegyet. A dobozt a heverőre teszi.) (Odamegy egy ruhásszekrényhez, onnan magára ölt egy selymes, cifra maskarát. Törökülésben a heverőre fészkel. Maga elé húzza az asztalt, zsebéből egy érmét nyújt az ég felé) Ó, Szerencse érméje, segíts hozzá a boldogsághoz! Bár csak egy húszforintos vagy, tudd, sokkal értékesebb majd ha kivonnak a forgalomból, s nekem még értékesebb, midőn nyertes sorsjegyeket helyezel a kezem alá. Mert hiszem és tudom, hogy változik a nyeremény a lekaparás pillanatáig, hiszem és tudom, hogy Fortuna, te vagy az egyetlen, kinek kegyeihez bármikor fordulhatok eme gyötrelmes életben.

(Kaparni kezd, lassan és nyugodtan. Diadalmasan harsan fel.)

-Igggen!, köszönöm drága Fortuna istennő, Köszönöm!

3. jelenet

Villany leoltva, férfi a díványon alszik. Balról fekete macska somfordál be. Lopakodik, kétszer is körbekerüli az asztalt, majd gondosan a hátizsákjába rejti a sorsjegyet. Menne balra ki, villany fel, asszony jobbról be. Macsek megtorpan, hátrafordítja fejét.

-Tolvaj, Gábor ébredj! Viszik a nyereményt!

-Ó, hogyaza! Megállj, te lókötő, hát én azt a pénzt megérdemeltem!

-Miaaa! Mjaaa-uuu! Mjaaa!

-Te szemtelen, még gúnyolódsz! (kergetőznek asztal és ágy körül)

-Ne légy ilyen pökhendi Gábor, kapd el a szentségit! Különben viszi az összes fortunád a macskapásztorhoz!

-Na még, csak az hiányozna! Menjek vissza adózni, kolbászt enni vacsorára kaviár helyett, könyörögni, hízelegni másoknak, sohatöbbé, ősz lett már az én főm, de nem tar!

-Ne papolj annyit, tartogasd a sirámodat későbbre, meglóg!

-Neeee, (leereszkedő fejjel) valóban meglóg! (macsek jobbra ki)

4. jelenet

Középen beszélnek. Költöztetők ki-bejárnak közben bútordarabokért. Bőröndök szerteszét.

-Hát ez amilyen könnyen jött, olyan könnyen is ment babám.

-Te meg az a nagy szád. (gúnyolódva) Megérdemlem ezt, megérdemlem azt! Mehetünk vissza a középosztályba.

-Vajon milyen állapotban van a kert? Ideje lenne megmetszeni a szőlőt.

-Hozod végre a bőröndöket? (felemeli őket, elindulnak, megáll férfi)

-Egyébként hogy sikerült mindent elköltened a maradékból?
-(mosolyog) Gyere már! Úgyse hinnéd el.