Én látom, sárkányt mint dobálsz;
madárka - szárny alá, ha szállsz;
Én hallom, hogy suhogsz tovább
leányszoknyákon, s máson át.
Te szél, örökké énekelsz,
Te szél, mi hangos dalra kelsz!

Ó, látom azt, amit teszel,
Te mégis mindig rejtezel.
Lökésed érzem, hív szavad,
de még ritkán se láttalak.
Te szél, örökké énekelsz,
Te szél, mi hangos dalra kelsz!

Ó, mily erős, hideg vagy, szél,
Ifjú netán, vagy vén lennél?
Vadállat ág-bogak szintjén,
Vagy vérmesebb gyermek, mint én?
Te szél, örökké énekelsz,
Te szél, mi hangos dalra kelsz!