Valaki pont az
ebéd közben
bekopogott az ablakon.
De senki sem volt
ajtóm előtt,
csak kis nyomok a szűz havon,
karomnyomok,
s egy szolid rakás,
csak ismerősöm tehette…!
Rigó úr volt az,
félrehajtott
fején csillogott gyöngy szeme,
s komolyan mondta,
elnézést, hogy
csak a névjegyem teszem le…