a sötétségbe szöktem ki a házból.

Holtak napján, keserves elvesztésed

jobban szorít, borzongok a gyásztól.

A mérhetetlen égbolt-űr parány

lehet csupán a bennem lakozó

hiányodhoz képest, Keresztanyám,

gyermekségem korára fényt hozó.

Bársonyfekete búrán firtatlak,

éter-csendből várom lélekjeled,

hogy tudd, nem csak ma, hanem minden nap

megkönnyezlek, és áldom a neved.