Már nem vagy itt, lelked elszállt,
nem tudod, hogy nekünk hogy fájt!
Elmentél, mert el akartál menni,
nem tudtad életed helyére tenni!
Itt hagytál mindent, nyitottan, félbe,
nem gondoltál bele, tán jobb lenne élve!
Az élet után a halál jön el egyszer,
de miért tetted ezt önnön kezeddel?
Nem gondoltál ránk, mikor cserben hagytál,
a haláltól tán jobb ajánlatot kaptál?
Nem gondoltál bele, s ne haragudj érte...
milyen lesz az itt maradó családtagok léte!
Nem búcsúztál, csak elmentél...tán könnyeket sem ejtettél!
Mély sebet ütöttél bennem...amíg élek soha nem felejtem!
Mégis azt kívánom, ha látsz onnan engem,
gondolj a családodra igaz szeretettel!
Mi is gondolunk Rád, de fáj, hogy nem vagy már,
Elragadott, s te mentél vele a kegyetlen halál!

                                                          2013. november 01.