Cím: Nimfa
Szerző: filo-csibi - Farkas Ilona
(11-02-2014 @ 07:36 am)
:
Ó, milyen mélyre süllyedtem,
könnyű erkölcsű nő lettem.
Beleestem poétákba,
kiknek se szeri, se száma.
Petőfiért égett lelkem,
szabadságért volt ő lelkes.
Arany az én nagy szerelmem
a ...bárdokkal egyetemben.
Csókolom a Csokonait,
Vörösmartyt, Vajdát, Adyt.
Szerénységemre jellemző:
Juhász volt az egyik nagy Ő,
és Attila rex, a József,
hogy a többit ne említsem,
elrabolták a szívemet,
nimfává tettek engemet.
Lélekbúvár poétáim
pengetik lantjuk húrjait,
elbájolnak, varázsolnak,
rejtett cellákat felnyitnak.
Tűzisten lakik mindükben,
titkom olvassák szememben,
lelkükben látnak engemet,
kétségtelen - szerelmesek.
Romlottságnak határt szabok,
nagyvilágba ritkán járok.
Néha elvisz kalandvágyam,
hogy Jót ott is megtaláljam.
Csak elég szuflával győzzem,
hogy a gyors időt legyőzzem,
növesztek én majd szárnyakat,
mint a lova Pegazusnak.
A bölcs Platon kihirdette,
csodás a lélek szerelme.
A hideg után tűzrózsát kapsz,
porszemmé zúz és feltámaszt.
Fejfámra írás vésetik,
„költészet híve itt fekszik”.
S ha majd egyszer feltámadok,
tűzrózsáért majd meghalok!
(125 szó a szövegben) (260 olvasás) 
|
