Cím: Lelkemet besározták
Szerző: filo-csibi - Farkas Ilona
(12-01-2014 @ 10:21 pm)
:
Lelkem a nap aranyozta,
csillagos ég csillogtatta,
enyhe szellő simogatta,
szépet bátran elmondhatta.
Ám az istennek-képzeltek
itélőszék elé vittek,
haragosan ócsároltak,
rettentő tűznyilat szórtak.
Hogy milyen bűnök terhelték,
nyilazók ezt nem fecsegték,
lelkem szavát nem értették,
szépet más nyelven beszélték.
Tiszta volt, de besározták,
ronggyá tépték, összezúzták,
mint a romlott húsrakományt,
a szemétdombra kidobták.
Ott sem maradt békén, nyugton,
kóbor kutyák falták folyton,
vicsorogva jöttek újak,
minden rá fenték fogukat.
Jó az Isten, megkönyörült,
angyalt küldött, szárnyán repült
az utolsó lehelettel
maradéka a lelkemnek.
Erőt merített magából,
törölte a sárt magáról;
oly nagy lett így az ereje,
sározókat porrá verne.
Magához hű csak úgy lehet,
ha vissza nem üt ezeknek,
szebb a megbocsátó lélek,
legyen ilyen, amíg élek.
Újra a nap aranyozza,
csillagos ég csillogtatja,
enyhe szellő simogatja,
szépet bölcsen elhallgatja.
(100 szó a szövegben) (237 olvasás) 
|
