Cím: Árvácska
Szerző: filo-csibi - Farkas Ilona
(02-07-2015 @ 09:04 am)
:
„Te messziről jöttél” – így az újságíró,
megrezzent a lelkem; ravasz tollfordító!
Replikáztam volna, hogyan is gondolja,
a húsz kilométer olyan messze volna?
Dicséretnek szánta, hát néma maradtam,
nehezemre esett, de hangot nem adtam.
Ilyet vagy hasonlót máskor is átéltem,
át kéne siklanom, már ideje éppen!
A gyomromban érzem most is a szorongást,
úgy látszik, ez most már egy rögzült megszokás;
volt ideje bőven a hetven év alatt,
kisgyermekként kezdte, az idő elhaladt.
Se ide, se oda soha nem tartoztam,
szőkék között barna, köztük szőke voltam.
A szülőktől kaptam szépeket és jókat,
neveltek szorgosnak, emberhez méltónak,
érzékeny lelküket örökül rám hagyták,
tépdesték is sokszor viharok a zablát.
Írjad ki magadból, ami fáj igazán,
mondta az orvosom, és ezt teszem ma már.
Ne adjad fel soha: idézek bölcseket,
szeretet-oltárra szép árvácskát teszek,
szőkéket, barnákat kérlelek mindegyre,
szeretet-virágunk együtt is lehetne!
Mert a népemnek, és másnak is más vagyok,
kicsi árvácskámmal én árván maradok.
Aton fáraónak elég volt egy isten,
nem kell több, nem kell más, ha az egyben hiszel!
Gyönyörű virágom, virágok virága,
ragyogd be lelkemet világom világa!
(167 szó a szövegben) (349 olvasás) 
|
