Fakó képek sorakoznak,
előttem homályba borulnak,
amelyikre szemem vetem
nincs a képnek kontúrja sem,
színei is haloványan pislákolnak.
Úgy szeretnék lángot látni,
éles fényben megvakulni,
ködfoszlányban megnyugodni,
haza, mindig haza jutni.
Eltévedni őserőknek lombjai közt,
meghalni a szerelemben,
feltámadni a hitemben,
megújulni minden percben.
Múló időt félre tenni,
sötétben a napba nézni,
nappal csillagot idézni,
feledni a bút, bánatot,
meglelni a fakó képben
minden apró árnyalatot.