Szemem csukva, ébred lelkem,

Szürke félhomályban didergem.

Síri csend, némaság a társam,

üresen üvöltő falak a váram.

E napon választottam az életet,

földre születve, meglelve énemet.

Végtelen érzelmek létét kerestem,

értelmet nyerve felcseperedtem.

Felköszönt könnyes szemem,

társam lett, halott tükörben.

Szívem kínja, sorsnak ajándéka,

hitem hűségének örök záloga.