Lőrinczi L. Anna : Talán

Megtört szívem, könyörög nekem.
Ne zárj be! Suttogja. Vágyom szerelemre.
Engedj szállni, idő porát söpörd le!
Eddig szunnyadtam, vártam, had ébredjem.

Lelkem bilincseit rázom, feszegetem!
Hol vagy Kedves? Érted teszem!
Van, ki azt állítja, leg - leg...szeret.
De nem számít már, lerombolt mindent.

Csalódás, ócska hazug szerelemmé lett.
Virágom sarjadó hajtását, tövestől kitépte.
Fröcsögő sár lepett be szép emlékeket.
Hiába őriztem! Nem akarta, tönkre tette!

Elmúlt pillanatok törnének felszínre,
Együtt átélt gyönyör, remegő érzése.
Fájdalom, könnyek, jajveszékelések,
A boldogság legmélyebb ellentéte.

Segíts felejtenem, ismeretlen Kedves!
Simogatásodra vágyom, karod ölelésére.
Szeretnélek magammal ragadva, vinni a Mennybe,
Vérem lüktetését, száguldását érezni ereimbe,

Szörnyű ürességben, elmúlás érzése
Villámcsapásként hasít, eleven szívembe.
Rohanó percek, hónapok, évek....
Ne várass tovább, életem véges....